Lehet-e észrevétlenül galambászni?

( Bánatos szombati galambászat )

Július utolsó szombatján a szokásosnál több időm adódott és elhatároztam, hogy a délelőtti órákat a galambjaim közt töltöm.  Az év során elért eddigi tenyésztési eredményem - pár fiatal egyed kivételével - igen szerénynek értékelem. Talán ez motivált abban, hogy alaposan szemügyre vegyem öreg és az idén kelt fiatal galambjaimat. Az értékelésemhez segítségemre volt az elmúlt évek során felírt adatok, jegyzetek, galambok származása. Lapozgatva irományomat, figyelve a ketrecekben elhelyezett galambokat, akaratom ellenére feszültség, szorongás kezdett úrrá lenni rajtam, hisz az öreg kék tojó, ami már az nyolc éves ( az idén már nem tojt le ) és igen sok jó galambot nevelt, Kendrusz Ferenc barátommal közösen tenyésztettük. Mindjárt felötlött bennem, Feri mikor is ment el? Hisz még a mai napig érezni az általa főzött kakas pörköltek ízét, hallani jó ízű nevetését, látni tenni akarását, hogy másoknak hogyan lehet örömet okozni. Tovább rakosgatva a ketrecekbe, kézbe kerültek az utódok. Ismét olyan nevet találtam, aki már nem tud közöttünk galambászni. Tisljár György, aki szenvedélyesen szerette a Strasszer galambokat, több színvonalas kiállítást szervezett, rengeteget utazott egy-egy kiemelkedő egyed megszerzése érdekében.                                                                         Az előzőekben felsoroltak érezhetően felkavartak, már tudatosan kerestem Csirke Lászlóhoz fűződő viszonyomat, eseményeket. Igen, Laci három éve mikor nálam járt, ezt a kék hímet kérte; nem adtam oda. Miért nem? ...már késő Az idei fiatal galambok elemzésével folytattam a napot. Hat kovácsolt egyed berakása után könny szökött a szemembe. Vajon mit mondana most Vigh Feri bácsi? Valószínű rá jellemző huncutkás mosollyal jelezné mely galambot érdemes tovább tenyésztésre megtartani. Úgy érzem kiemelkedő egyénisége nagy értéke volt a Strasszer fajtaklubnak. Szakmai hozzáértését, a galambtenyésztés aprólékos munkáját mindenki elismerte, elfogadta. Alapító tagként nagyon sokat dolgozott ezen fajta fejlődéséért, típusos nagyon jó formás egyedek kialakításáért. Megtiszteltetés számomra, hogy nagyon jó barátságban tudtunk galambászni, egymás galambjait a ketrecek előtt élesen bírálva humorosan beszélgetni. Számomra ezért is oly megdöbbentő az Ő halála. Fájdalmas érzéssel tudom vizsgálni az általa kitenyésztett, nálam lévő Strasszer galambok utódait, melyek ebben a tenyésztési évben is kiemelkednek a meglévő állományaimból.Feri bácsi nyugodj békében. Ígérjük munkádat igyekszünk folytatni, ha nem is olyan színvonalon, mint ahogyan Te tetted. Szomorúságomat tovább fokozta Szilágyi István tenyésztőtársunk halála. Nagyon sok kedves emlék fűződik személyéhez, hisz évekkel ez előtt több alkalommal Fajtaklub győztes galambokat mutatott be a Makói Kiállításon. Idős kora ellenére 2017-ben autóba ült és örömmel hozta galambjait a Makón megrendezésre kerülő Fiatal Kiállításra. Személyesen 2018-ban a Balmazújvároson megrendezett kiállításon beszélgettünk. A későbbiekben telefonon beszélt betegségéről, jobbulása után reménykedve tervezte a jövőjét, de halála ennek gátat vetett.

Tenyésztőtársaink emlékét örökre megtartjuk, tisztelve a tenyésztési munkájukat és emberi nagyságukat.

Nyugodjanak Békében

Matuszka István 
Strasszer fajtaklub elnök