Betekintés Hans Arenz tenyészetébe (német nyelven - fordítás folyamatban)

Kiss Sándor interjú 2012.
Vígh Ferenc bemutatkozás (update) 2017. március 7.

Józsa Pál riport 2013.

A Strasszer klub megalakulása előtt már történtek olyan lépések, amik nagyban hozzájárultak a nemzetközi galambász kapcsolatok kiépítéséhez.

1945 után az első ilyen kapcsolatfelvétel Békéscsabán 1958. december 12-14-én volt Kelet-európai Galambkiállítás címen. Erre a kiállításra érkeztek először olyan strasszerek az NDK-ból az akkor híres Rantsch Erik állományából, amiket a békéscsabai strasszerosok a kiállítás esti bezárása után is ottmaradva csodáltak. Maradt is belőlük egy-egy példány Csjernyik Lajos és Mazán Márton állományának frissítésére.

Az 1967-es, januári nemzetközi találkozóra viszont már a várva várt NSZK strasszerok is megérkeztek. Tischner Hans csodálatos kékjei, Loos Erik híres galambjai Fechler Georg feketéi különösen Pribojszki Mihály és Csjernyik Lajos állományában mérföldkövet jelentettek.

Mint ahogy az lenni szokott, a jó galamboknak híre megy. A Békéscsabai Egyesület még 1968. november 30. és december 11. között újra nemzetközi kiállítást rendezett, ez alkalommal München, Novi-Sad, Temesvár és Arad városok tenyésztőinek részvételével. Ezen a kiállításon 21 hazai tenyésztő 74 strasszert állított ki, legtöbbet vörös színben. A müncheniek 8 db-ot, a novi-sadiak 26 db-ot hoztak. Olyan tenyésztők állományaiból, akik ismertek voltak Európában, Kaloper Perica, Swager József, Ivko Čedemir, Martič Koszta, Kókai Sándor. Romániából 14 db strasszer és ma már jól ismert tenyésztők érkeztek. Arens Joan, Suciu Trajan, Feliciu Bonatiu, Horváth Joan. Természetesen minden meghívott külföldinek a német galambok kellettek. Nyelvtudással a temesvári barátainknak nem volt problémájuk, a Jugoszláviából érkezetteknek régi barátjuk volt Ivanovits Károly, aki talán a legnagyobb áldozatot hozta a strasszerekért a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében. A kompromisszum mindig megvolt, és mindenkinek jutott egy-egy darab, akinek nem, az számíthatott egy másik alkalommal segítségre.

1968-ban a Temesvári Egyesület meghívására 50 db galambbal részt vettünk kiállításukon. Strasszert ugyan csak 6 db-ot vittünk. Kociszky János feketét, Horváth János és Opauszki János vöröset, Bondár László kékeket küldött. A Temesvári "FAUNA BANATULUI" Egyesület saját székházában fogadott, ahol a kiállítást is rendezték és újabb strasszertenyésztők mutatkoztak be galambjaikkal: Blum Joan, Bücher Francisc, Wankó Viliam, Welth Joan, Luther Francisc, Mitter Josif, Olariu Joan, Teíz Edmund. A Békéscsabán megjelentek már ismerősként üdvözöltek és azt hiszem első pillanattól kezdve barátság alakult ki köztünk. A németországi tenyésztőkkel kialakult jó kapcsolatok főleg Temesváron "gyümölcsöztek". Sok, akkor nagy nevű tenyésztő látogatta meg a temesvári tenyésztőket, köztük Herold Gágel a német strasszer egyesület elnöke, Siegfried Grenz tenyésztési előadó. Természetesen nem jöttek üres kézzel. A csatorna hamar kiépült, találkozóhely Békéscsaba lett. Volt egy pár közös kiállítás Novi-Sadon, Temesváron, Temerinben sok-sok strasszerrel. A magyar strasszer klub is rendezett kiállításokat, először más klubokkal társulva.

1977-ben január 15-16-án került megrendezésre az Országos Strasszer Klub kiállítás, amire temesvári és temerini strasszer tenyésztők is meghívást kaptak. A kiállítást a Strasszer Klub Dél-keleti Tájcsoportja rendezte Csjernyik Lajos vezetésével Békéscsabán. Ezen a kiállításon 54 hazai, 15 romániai és 12 jugoszláv tenyésztő vett részt 448 galambbal. A bírálatot nemzetközi zsűri végezte. Bíráltak: Arens Joan R., Berényi István M., Bürger Francisc R., Csjernyik Lajos M., Horváth Joan R., Kiss Sándor M., Lenhardt Mihai R., Medovarszki Pál M., Pap F. Imre J., Swager József J., Till Josif R. A bírálat szigorú volt és igazságos, bár kicsit szokatlan. Sima kékek közül díjazva lettek: Csorba József, Gulyás Antal, Vígh Ferenc, Pribojszki Mihály, Horváth Joan, Bürger Francisc galambjai. Kék kovácsoltból F.gy lett Bürger Francisc öreg tojója. T.D.-at kapott Till József fiatal tojója. Fakó vörösszalagosokból Arens Joan galambjai remekeltek. Feketéből Lenhardt Mihai, Szakálos Mátyás, Medovarszki Pál, Kiss Sándor T.D.-ban részesült.

Vörösben Kovács Sándor galambjai nagy sikert arattak. Vörös hímje F.Gy. lett. Pap F. Imre tojója Színgyőztes, míg Zelenyánszki András tojója T.D.-ban részesült. Sárgában Tóth Ferenc temerini tenyésztő hozta a legszebb galambokat. Fiatal tojója színgyőztes lett. T.D.-ban részesült Varga O. Pál, Arens Joan, Miloąevič Sava, Baji Sándor, Ivko Čedomír. Talán ez a kiállítás kovácsolt össze egy magot, ami köré azóta is szívesen tömörülünk.

1978-ban Szentesen került sor a következő klubrendezvényre Füzesi Ferenc főrendező vezetésével, Mácsai László és Bacsa János segédletével. Országos Strasszer és Római Klub Kiállítás néven.

51 fő hazai kiállító 367 galambot mutatott be. Itt került kiosztásra először a Tenyésztői díj, amelynek I. győztese Vígh Ferenc volt, II. Kovács Sándor, III. Csala Sándor lett. Feketéből Kiss Sándor, Kovács László T.D.-t kapott, Szakálos Mátyás öreg hímje Sz.Gy. lett. Kékek közül Vígh Ferenc öreg tojója F.Gy. lett, Csala Sándor, Nagy Jenő T.D.-t kapott. Szépek voltak Dr. Tarnai Antal galambjai, főleg nagy testükkel emelkedtek ki a mezőnyből, öreg hímje F.Gy. lett.

Sárgák közül ifj. Bacsa János T.D.-t kapott, Zelenyánszki András öreg tojója Sz.Gy. lett. Vörösek között Csjernyik Lajos hím galambja, Farkas Béla tojó galambja és Tóth László hím galambja T.D.-t kapott. A kovácsoltak között a legszebb fiatal hím címet viselte Galgóczi István galambja. Fakó szalagosokból Zelenyánszki András tojója T.D.-ban részesült. Szép kiállítás volt, köszönet illeti a rendező gárdát. A felejthetetlen vendéglátást egy jó ebéd tette még felejthetetlenebbé, egy szentesi speciális sertéscsülök Pékné módra. Köszönjük, jó volna újra megízlelni.

1979. január 13-14-én Temerinben rendezték meg a Speciális Jugoszláv Strasszer Kiállítást, amire egész Jugoszlávia területéről 66 tenyésztő nevezett 300 db galambot. Meg kell jegyeznem, hogy erre a kiállításra nagy szükség volt. Akik korábban már mozogtak nemzetközi szinten és láttak külföldi galambokat, kicsit másképp ítélték meg a hazaiakat. A tenyészirány elmozdult a kicsit egyéni ízlést formáló régebbi típustól. Volt olyan kialakult nézet, mi szerint a vastag láb, rövid csőr, széles állás sokszor megelőzte a formát és egy rossz szemlélet olyan, mint egy rossz beidegződés, önkéntelenül ragaszkodunk hozzá. Valami elindult Jugoszláviában.

1979. november 17-18-án ismét Békéscsaba kapta meg a rendezés jogát. Főrendező Zelenyánszki András volt. A kiállítás ismét nemzetközi. Bírálók: Bücher Francisc R., Csjernyik Lajos M., Fürtös Ferenc J., Grócescu Gheorge R., Kiss Sándor M., Lenhardt Mihai R., Medovarszki Pál M., Dr. Nagy Zoltán M., Pap F. Imre J., Vígh Ferenc M., A kiállításon 54 hazai és 32 külföldi kiállító vett részt 517 galambbal. Úgy a rendezés, mint a katalógus példaértékű volt. Az eredménykatalógust nézve, úgy látom, most is jó lenne egy ilyen kiállítás, a legsajnálatosabb az, hogy a résztvevők, rendezők közül már sok lelkes tagunk eltávozott közülünk. Kék szalag nélküli fiatal hím csoportban Csala Sándor galambja lett Színgyőztes. Tojóknál Nagy Jenő galambja T.D.-ban részesült. Öreg tojóknál Galgóczy István galambja T.D.-t kapott. Kék szalagosoknál Pribojszki Mihály kapott elismerést. A kékkovácsolt hímeknél Vígh Ferenc galambja lett F.Gy. Tiszteletdíjban Csala Sándor galambja részesült. Kékkovácsolt tojóknál Horváth Joan öreg tojója F.Gy. címet viselt. Vörös fakó szalagosoknál Arens Joan fiatal hím galambja Színgyőztes lett. Fiatal fekete hímek közül Baji Sándor galambja bizonyult legjobbnak. Öreg hímeknél Komlósi Károly, Medovarszki Pál galambjai lettek díjazva. Fiatal tojóknál Tari Sándor, öreg tojóknál Színgyőztes Füstös Ferenc galambja lett. További díjazásban részesültek: Ivko Čedomír, Kiss Sándor, Lenhardt Mihai, Mazán Márton. A vörösek kicsit lemaradtak, a nagy létszám ellenére fiatal osztályban egy galamb sem lett díjazva. Az öreg vörös hímeknél ismét Füstös Ferenc galambjai emelkedtek ki. Fiatal vörös tojóban Csjernyik Lajos galambja Színgyőztes lett. Molnár Sándor galambja T.D.-ban részesült. Öreg tojóknál Swager József galambja lett színgyőztes. T.D.-ban Varga O. Pál és Zelenyánszki András részesült.

Az 1980-as, sorban VI. Országos Strasszer Klub Kiállítást akkori klubtitkárunk, Wimer Károly rendezte Budapesten december 13-14-én. A katalógus bevezető szövegében a következőket írja: "Több éves próbálkozás után végre sikerült olyan körülményeket teremteni, ahol egyforma eséllyel versenyezhet minden galamb az egysoros elhelyezés miatt. Ez új a klub életében és szeretném ezt feltételnek szabni ezután a kiállítások megrendezésében. A másik új dolog volt a kiállításon a kollektív bírálat. A próbálkozás sikerült és az elvárásnak megfelelt, valóban szigorúbb lett a bírálat, úgy annyira, hogy sok tenyésztő megrökönyödve nézte a kedvencét 70 ponttal. Ezen a kiállításon 271 hazai galamb került benevezésre 42 tenyésztőtől. A kék szalagnélküliek átlag pontszáma 85 volt, csak Vígh Ferenc galambja kapott 94 pontot a kovácsolt mezőnyben. Feketék átlaga 75 pont, Dr. Kovács Béla 88 pontos hímje lett a Színgyőztes. Vörösöknél nagyon sok 70-71 pontos galamb volt, csak Kovács Sándor öreg hímje lett 92 ponttal Színgyőztes. Sárgákban Wimmer Károly galambjai emelkedtek ki főleg a forma és a toll szerkezetük volt elsőosztályú, a szín lehetett volna sötétebb, 2 db fiatal tojója 89-90 ponttal Tiszteletdíjban részesült. Tiszteletdíjat kapott még 89 ponttal Zelenyánszki András galambja.

Sok szempontból volt tanulságos ez a rendezvény. Valóban lejjebb lehet szállítani a pontokat, ha magasabb mércét állítunk, de vegyes országos rendezvényen csak egy mércével szabad mérni, mivel értékben a mi strasszerjaink is vannak olyanok, mint más, esetleg röpgalambok, aminek a díjazása sokkal lazább. A mi áldozatos munkánk gyümölcse lassan érik, de belül mindenki érzi, hogy valóban mit ér a galambja.

1981. január 24-25-én Temerinben vettünk részt egy nemzetközi kiállításon, a bíráló testület a következő tagokból állt: ©ovljanszki Lázár Novi-Sad, Gogolják Mihály Szabadka, Swager József Temerin, Kiss Sándor Budapest, Zelenyánszki András Békéscsaba, Bonatiu Feliciu Temesvár, Horváth Joan Temesvár, Csjernyik Lajos Békéscsaba. A kiállított egyedek száma 477, a kiállítók száma 83. a kiállítási terem másik felében a Jugoszláv King Klub rendezett országos kiállítást.

A kiállítás szép volt, és jól szervezett, a vendéglátás példás, emberbaráti. A kiállítás főrendezője Pap F. Imre, segítő társai a temerini tagság. A sort az öreg vörös hímek kezdték Átlagban igen jó minősítés mellett Bercsényi Mihály galambja Színgyőztes lett. A fiatal hímek közül Pászti András galambja viselte ugyanezt a címet. Öreg tojóknál Pap. F. Imre galambja, míg a fiataloknál Nagy Imre galambja lett Színgyőzte. Fekete öreg hímeknél Kiss Sándor galambja, a fiatal hímeknél Uracs János galambja lett Színgyőztes, ugyanebből a csoportból Swager József galambja viselte a Fajtagyőztes címet. Öreg tojóknál Kiss Sándor, Savold Dr. galambja részesült díjazásban. A sárga mezőny óriási volt, 100 db sárga strasszert még soha nem bíráltam egyszerre. A sárgáknál viszont volt egy általános probléma, a tollszerkezet lazasága. Ezen a kiállításon ezt a hibát szigorúan bíráltuk, a szálkás tollú galambok le lettek minősítve. Azért itt is volt egy pár szép galamb. Öreg hímeknél Színgyőztes lett Tepič Dragan galambja, fiataloknál Csjernyik Lajosé, öreg tojóknál Horák József, míg a fiataloknál Tóth Ferenc galambja viselte a Színgyőztes címet 95 ponttal. A kék öreg hímeknél Milojevič Bogdan, az öreg tojóknál Szivel Gyula galambja a Színgyőztes címet viselte, míg a fiatal tojóknál Fürtös Ferenc galambja Fajtagyőztes lett. Egyéb színeknél kovácsoltban Csala Sándor, fakó szalagosoknál Zelenyánszki András galambjai lettek díjazva. A kiállítás egy bensőséges, családias bankettel végződött, ez tette még emlékezetesebbé ezt a nagyszerű találkozót.

1982. november 27-28-án megint egy fordulópont, egy új helyzet állt elő, egy pár temesvári barátunk közben németországi lakos lett. A jó barátság nem szakadt meg, Csala Sándor makói tenyésztőtársunk a klub új titkáraként kibővítette a külföldi résztvevők táborát bajorországi tenyésztőkkel. Jó volt újra látni a régi-új arcokat új helyszínen Makón. Nagyszerű megnyilvánulás volt ez az önzetlen baráti kapcsolatok építésének. Új kapu nyílt a tagságnak, lehetett ismerkedni és lépni a Nyugat felé a strasszerek hazájába. Új nevek jelentek meg és jó galambok. Oláh György, Pauler Horst, Schittenbauer Rupert, akik azóta is élvonalbeli tenyésztők Németországban és természetesen a régiek. Arenz Hans, Horváth Hans, Böhm Ludvig, Fechter Rudi. Eredményről a katalógusunk nem árulkodik, visszaidézni nehéz.

A 40 magyarországi, 17 romániai, 13 jugoszláviai és 11 bajorországi tenyésztő összesen 430 strasszer galambot állított ki. Szép kiállítás volt sok szép galambbal és egy nagyon szép baráti találkozó, ami után igazán jó "szájízzel" tért haza minden tenyésztő, dicsérve Csala Sándor főrendező igazán dicséretes pörköltjét.

Az 1982-es esztendőben szinte egymást érték a rendezvényeink. A balmazújvárosi egyesület 1981. december 5-6-án rendezett sikeres első próbálkozása után, 1982. december 12-13-án újabb strasszer kiállítást rendezett. Posta János kiállítás-rendező köszöntő sorait ugyanis így fejezte be 1981-ben: "Találkozunk 1982-ben!" Ezeken a kiállításokon a rendezői munka elsőosztályú, példás volt, a rendező balmazújvárosi egyesület tagságának és vezetőinek munkáját dicséri. A kiállított galambok létszáma 2-300 között mozgott, az elhelyezés egysoros ketrecben történt. Tagságunk újra együtt tölthetett egy emlékezetes hétvégét. Eredmény katalógus ugyan itt sem volt, de több tenyésztőtársunk elégedetten tért haza, mert igazán szép galambjai elismerésben részesültek. Kovács Sándor a megszokott vörösei mellett most a kék színű galambokkal rukkolt elő, ezeknél a galamboknál példásan szép alsó vonal volt , és a ketrec dresszúra is megvolt hozzá, hisz az egész kiállítás alatt nagyon szépen álltak, hiányosság a fejnél mutatkozott. Kiemelkedően szép fekete tojót állított ki Vidra István, de a balmazújvárosi tenyésztők vörösei is magukra vonták a nézők figyelmét. Köszönet illeti Szilágyi Istvánt, Posta Jánost, Béke Györgyöt a nagyszerű rendezvényekért és nem utolsó sorban a balmazújvárosi egyesületet.

Strasszer klubunk minden évben országosan kiállításokat rendezett más-más színhellyel és a részvétel 300-400 galamb között volt. Rendeztek Szekszárdon, Kovács Laciék Gyomaendrődön, Knapcsek Lajosék igazán nagyszerű és példásan rendezett kiállításokat egysoros ketrec elhelyezéssel, jó rálátással, és minden kiállítás hozott valami újat, valamit, amitől még lelkesebbek és elkötelezettebbek lettünk kedvenc fajtánk iránt.

1990. december 29-30-án egy kiemelkedően rendhagyó nagyszabású kiállítást rendezett a makói kollektíva, és a mai napig bánt, hogy erről a kiállításról egy sor sem jelent meg a szaklapunkban. Rendhagyó azért volt, mert először történt meg Magyarországon, hogy a kitenyésztő ország bírálói bíráljanak saját bírálati rendszerük szerint. 426 strasszer galamb került bírálásra. Bírálók voltak: Grenz Siegfried, Gerhardt Karl, Bürger Franz, Rem Peter Németosrszágból.

Erre a rendezvényre külön busz érkezett Németországból, a kiállításon résztvevőket szilveszteri rendezvény is várta. 40 hazai klubtagunk, 13 németországi tenyésztő, 10 jugoszláviai és 8 romániai strasszeros vett részt galambjaival ezen a rendezvényen.

Az eredmények a következőképpen alakultak: Fiatal simakék hím: hvE. Knapcsek Lajos. Öreg simakék hím: Csorba József hvE. Fiatal simakék tojóknál három tenyésztő kapott kisebb díjat sgZ. Bacsa János, Schlittenbauer Rupert, Pribojszki Mihály. Öreg simakékeknél Knapcsek Lajos hvE., Szakálos Mátyás hvE. Öreg szalagos kékek minősége igen jó volt, egyedül az öreg tojóknál kapott Galgóczi István sgZ. Öreg kovácsolt kékeknél Degenhardt Klaus hvE., Bacsa János sgZ., tojóknál Hummel Nikolaus sgZ., Kovács Sándor sgZ., Csala Sándor hv. POCAL. Fiatal fekete: Kovács László sgZ., Kiss Sándor sgZ., Kovács Béla sgZ. Öreg fekete 1-0: Kovács Béla sgZ., Nagy Dányi Gábor V. TELLER. Fiatal fekete 1-0: Pap F. Imre sgZ., Nagy Dányi Gábor hvE. Öreg fekete 0-1: Szakálos Mátyás hvE., Horváth György sgZ., Kovács Béla sgE. Fiatal vörös 1-0: Weinfurtner Johann sgE., Szakálos Jenő sgT., Tóth Ferenc sgZ., Kovács Sándor hvE. Fiatal vörös 0-1: Weinfurtner Johann sgE., Weinfurtner Johann sgZ. Fiatal sárga 1-0: Kodrán Sándor sgZ., Pauler Horst sgZ., Arenz Hans sgE. Fiatal sárga 0-1: Arenz Hans sgE., Nagy Dányi Gábor hvE. Öreg sárga 0-1: Arenz Hans sgZ., Joko Csédó sgZ., Nagy Dányi Gábor sgZ., hvE. Fiatal vörös fakó: Horváth Ferenc sgZ. Fiatal sárga fakó: Vastag Lajos sgZ., Medgyesi Tibor sgE. Öreg sárga fakó kovácsolt: Pauler Horst sgZ. Fiatal sárga pikkelyes: Gellei Imre sgE. Öreg kék pikkelyes sgZ. Fiatal fekete márvány: Zelenyánszki András sgZ. Pótnevezésben Vígh Ferenc galambjai is remekeltek. Öreg simakék tojóra VE. kapott, míg kékkovácsolt öreg tojója sgZ. Német László öreg sárga tojója sgZ. díjazásban részesült.

A kiállítás legeredményesebb résztvevője Nagy Dányi Gábor volt. Gábor akkor még nem volt ismert tenyésztő, de ez a kiállítási eredmény meggyőzött arról, hogy oda kell rá figyelni.

Megvolt tehát az első nagyon régóta várt pillanat és ebből sokat tanultunk, különböző következtetéseket vontunk le. Nagyon bántott minket, hogy ezt a kiállítást akkor a szövetség vezetői nem fogadták el hivatalosnak, mivel eltértünk a hagyományos pontrendszertől. Bánatunkat viszont feledtette velünk akkor az a felejthetetlen szép bankett, amivel a rendezők megleptek minket. Csodálatos zenekar, csodálatos műsor, jó ételek és italok és együtt lehettünk azokkal a barátainkkal, akiknek sokat köszönhetünk. Ezt a kiállítást még sokáig emlegetni fogjuk, és reménykedünk benne, hátha megismétlődik.

Az ezt követő időszak rendezvényein általában csak tagságunk vett részt. Bírálatot a klub hivatalos bírálói végezték. Ami munkájukat illeti, szigorú volt és következetes.

1993. január 16-17-én Gyomaendrődön találkoztak tenyésztőtársaink, 223 db galamb került egysoros elhelyezéssel bemutatásra.

Simakékből összesen 47 db, a bírálatot Béke György végezte. Az igen jó mezőnyből Linde Imre hím galambja Színgyőztes lett 94 ponttal. Tojóknál Vígh Ferenc galambja a Fajtagyőztes címet kapta. Kék szalagosoknál a 18 galambból díjazásban egyet sem részesített Béke György. A legmagasabb pontszám 93 volt, Galgóczi István és Kovács Péter galambjai érték el. Kékkovácsoltak közül Vígh Ferenc galambja 94 ponttal Tiszteletdíjat kapott. A feketéket Vígh Ferenc bírálta, kiemelkedően szép galambot mutatott be Dr. Kovács Béla, amely 95 pontjával Fajtagyőztes lett. A tojóknál is ugyancsak Dr. Kovács Béla galambja nyerte el a Színgyőztes címet. Vöröseket Kovács László bírálta, és egyedül egy galambot emelt ki a 17 db hím közül kiváló minősítéssel Béke György galambját, amely a Színgyőztes címet viselte. A 19 db tojó közül nem volt kiemelt galamb, általában igen jó minősítést kaptak. Sárgából hím és 12 tojó lett kiállítva, bírálatukat Csala Sándor végezte, az igen jó mezőnyből Kovács László tojó galambja emelkedett az átlag fölé 94 ponttal és Tiszteletdíjat kapott. Egyéb színváltozatoknál Horváth Ferenc vöröskovácsoltjai és Medgyesi Tibor sárgakovácsolt tojója kapott 94 pontot és Tiszeteletdíjat.

Egy emlékezetes kiállításon vettünk részt 1997. december 19-21-én Jugoszláviában Temerinben, a temerini sportcsarnok impozáns termében, ahol 483 strasszergalamb került bemutatásra egysoros elhelyezéssel, 36 jugoszláv és 16 magyarországi tenyésztő részvételével. Igazi nagy strasszeres találkozó volt és igazi ünnep a fogadás, az üdvözlés és a felejthetetlen ünnepi műsor, amin Temerin apraja-nagyja részt vett népviseletben előadott különböző zene- és táncszámokkal.

A galambok bírálatát klubtársaink végezték, ©ovljanski Lázár, a Vajdasági bírálótestületi elnök vezetésével. A kiállításról egy minden igényt kielégítő szép katalógus készült. Ennyi év távlatából nehéz visszaidézni a galambok minőségét. A példaszerű rendezés azonban maradandó emlékül szolgált. Talán annyit azért megjegyeznék, hogy ahhoz hogy az ember jól szerepeljen egy fajtakiállításon, nem elég elszigetelten magunknak tenyészteni saját ízlésünk szerint. Ki kell mozdulni és megnézni nagyobb németországi tenyészeteket, esetleg onnan galambot is vásárolni, lehetőleg jót, ahhoz, hogy könnyebb legyen a kitenyésztő ország által megformált mintakép élő változatának kitenyésztése. Ezen a kiállításon is olyan galambok kerültek kiemelésre, amelyek elődei a fajtát kitenyésztő ország tenyésztőitől származnak. Ha csak a fejeket nézzük, bizony nagy eltérések mutatkoznak: a széles homlok, a magasabban, nyújtottan ívelt fej, és a keskeny lapos homlok, lekerekített csapott tarkójú fej között. Az alakgalamboknál az első az alak, és bizony az alsó vonal a mintaképen töretlen ívet alkot, és alkotott már több mint tíz évvel ezelőtt is. Sajnálatos dolog, hogy tenyésztőtársaink egy része ezt észrevenni nem képes. Szelektálásnál nem szűri ki azokat a galambokat, amelyeknél a begy és mellkasi rész találkozásánál nagy törés mutatkozik, vagy ami még jellegzetesebb és nagy probléma, hogy a vízszinteshez közel álló tartás átmegy függőlegeshez közel állóba.

Mi galambtenyésztők arról vagyunk híresek, hogy kedvenceink apró eltéréseit is észrevesszük, vegyük észre ezeket is. A rajzzal, színnel kevesebb problémánk van, talán ez már rögzítettebb örökletes tulajdonság, de csak azért, mert erre jobban odafigyelünk, és nekünk bírálóknak a fejen és a formán akad meg a szemünk. Így történt ez Temerinben is, így eshetett meg, hogy egy tenyésztő több színváltozatban is jól szerepelt, és több díjat vihetett haza, amihez csak gratulálni lehet, és követendő példaként állítható a tagság elé.

Köszönetet mondunk ezután is a Temerini egyesületnek, és személy szerint Pap F. Imre főrendezőnek a meghívásért és a példás rendezésért. Több kisebb rendezvény volt még az eltelt évek alatt megtartva, lehet színvonalban a minőséget illetően voltak jobbak is, mint az általam felsorolt néhány, de ezeken nem vettem részt, vagy nem voltak rám olyan hatással, ezért elnézést kérek minden rendezőtől és minden klubtársamtól, ha nem méltattam kellőképpen munkáját. Most viszont megköszönöm mindenkinek minden lépését, amit a strasszer galambok népszerűsítéséért tett egész életében, és kívánom, hogy e fajta legyen tobvábbra is ilyen összetartó erő és szerezzen mindnyájunknak további közös örömöket.

Zelenyánszki András


 

" Ahogy mi emlékezünk "
Tenyésztőtársaink vallomásai

Swager József 78 éves temerini strasszertenyésztő a következőképpen fogalmaz: "Kijelentem, ha már galamb, egyen strasszer. Nagyapám sugallatára már kiskoromban eldöntöttem, hogy galambász leszek. Környezetemben szegedi magasszállók, különböző bukók, begyesek, magyar óriások voltak, de az 1936-os év életem egy fordulópontja volt, amikor is egy közli földbirtokos, Srdič gazda tanyájára kerültem aki hatalmas összegért Németországban Strasszereket vásárolt, viszont csak idehaza vedlés után tudta meg, hogy a rajzban idegen tollak jelentkeznek. Mérgében felkapta a galambot, hogy kicsavarja a nyakát, én meg rimánkodtam, hogy e tegye. Elviszed? - és nézett rám, kezembe nyomta a galambot, ez életem legboldogabb pillanata volt. A következő héten Édesapám hozott egy Strasszer tojót és ezzel a párral kezdtem el Strasszer galambokat tenyészteni, 1936-ban 16 évesen. 1944-ben bevonultam katonának és csak 1947-ben tértem haza, egy évre rá megházasodtam és feleségem is besegített falunk galambtenyésztésébe. Meghatott itthon maradt fiatal társaim önzetlen segítsége, hogy vigyáztak galambjaimra távollétem alatt. Szerettem volna egy másik színváltozatot is beállítani és sikerült Figura Józseftől Csantavérről szép vöröseket szereznem, de szükségem volt egy idegen vérvonalú hímre, ahhoz Ferenczi Lajos budapesti tenyésztőtől jutottam hozzá."
Így kezdődött a vörös Strasszerek tenyésztése Temerinben. Az alapkőletétel ezzel történt meg. 194-ben új, fiatal tenyésztők próbálgatták szárnyaikat. Ifj. Füstös Ferenc, Elek Ferenc, Kóka Sándor, Fehér Imre, Uracs János, Pap F. Imre, Tóth Ferenc, ifj. Horák József és még sokan mások. Nagy mennyiségű és jó minőségű galambokkal Temerin lett Jugoszláviában a strasszertenyésztés központja. Később újabb tenyésztők csatlakoztak a népes táborhoz: Dragan Tepič, Bogdan Milojevič, Nemes Zsolt, Oláh György, akinek azóta nagy sikerei vannak strasszerjeivel Németországban.
Józsi bácsinak sikerült egyöntetű, jó típusú, intenzív vörös és fekete színű állományt létrehozni. Szakszerűen kialakított, precízen gondozott galambházából sok jó örökítő galamb került ki nagynevű jugoszláviai tenyésztőkhöz, pl.: Kaloper Pericához, Mastič Kosztához, de természetesen a java Temerinben maradt. Strasszerok tenyésztésében elért eredményeit számos oklevél, serleg, és emléktárgy bizonyítja. A fiatalok nevelésében, serkentésében végzett önzetlen segítségét viszont azok az emléktárgyak teszik emlékezetessé, amiket ő maga készíttetett és ajándékozott különböző strasszer rendezvényeken. A termeriniek nem maradtak szűkebb hazájukban kedvenceikkel, hanem széles nemzetközi kapcsolatokat építettek ki elsősorban a magyarországi Strasszer klubbal, a romániai klubbal, és majd a németországi strasszertenyésztők egyesületével. Első jelentősebb nemzetközi kapcsolatuk Temesvárhoz és Békéscsabához kötődött. Ez a hármas, Békéscsaba - Temerin -Temesvár óriási erőssége volt a fiatal magyar strasszer klubnak.
Békéscsabán már az egyesület alapításának évében, 1923-ban több strasszertenyésztő volt. Elsősorban Gulyás Mihály, aki már 1920-ban komoly összekötetés útján Németországból hozatta az első törzseket. Sárga színben Kállai Gábor gyulai tenyésztő emelkedett ki, de szép kékek és feketék is voltak nála. Az 1923-ban rendezett kiállításon Bohus M. András sárga színben, Sárga Antal vörös színben I. díjat kapott. Kék, vörös és márvány színben Franciszki András dícsérő oklevelet nyert. Népszerűek voltak a márványszínű strasszerek, ezzel a színváltozattal Medovarszki Mátyás, Franciszki András jeleskedett. Kék fehér szalagosokat Mazán Mátyás mutatott be. Majsai József a vörösek mestere volt, de ebben a színváltozatban több tenyésztő tenyésztett igen magas szinten. Zahorán Márton, Kollár János, Opauszki János, Hoffmann József, Novák György, Mikulák Pál, Vozár Mihály, Janovszki Pál, Varga Géza, Szombati Mihály, Péli Pál. Az 50-es években Mazán Márton feketéi értek el kimagasló eredményt, majd később Csjernyik Lajos fekete állománya szerzett nemzetközi hírnevet. 1967-ben Békéscsabán egy egyesületi kiállításon 136 darab strasszer volt kiállítva. Kiállítóink a következők voltak: Ancsin Pál, Bencsik Gábor, Bondár László, Bozóki Károly, Botyánszki János, Braun József, Cseke Lajos, Csjernyik Lajos, Csorba József, Franciszki András, Gazsó Zoltán, Herczeg Gyula, Horváth János, Huszár József, Kociszki János, Medovarszki Pál, Molnár Sándor, Dr. Nagy Zoltán, Opauszki János, Pribojszki Mihály, Petrovszki János, Stevkovics György, Szabó Imre, Szabó Lajos, Bencsó Pál.
Gyermekként tanyasi Iskolába jártam és szinte minden osztálytársam galambot tartott, főleg strasszereket. Az akkori strasszerek nagy része mezőzött a friss vetéseken, később tarlókon keresték az elszórt magvakat. Mi gyerekek sokszor meghajtottuk a falkákat és arra fogadtunk, hogy melyik galamb hova száll. Könnyű dolgom volt, hiszen ismertem a környékbeli gazdákat és tudtam, melyik milyen színváltozatot tart, mert a színek keveredésének elkerülésére mindenki ügyelt. Kovácsék vöröset, sárgát tartottak, Zlovszkiék feketéket, Polyusikék kékeket, de sorolhatnám, hisz nem volt tanya galamb nélkül.
Az első leckét a galambokról Kovács András bácsitól kaptam, aki a szemközti szomszédunk volt, iparos ember, a Rózenthal malom tulajdonos villanyszerelője. Tanyája istállópadlásán és az eresz alatt gyönyörű vörös és sárga strasszerek voltak. Az ötvenes évek elején már világos szembőrű vörösöket és sárgákat nevelt, de gyakran keltek tiszta rajzú, de kontyos változatok is. Kovács néni büszkélkedett a szép fiatalokkal, aminek jó nagy része jó pénzért eladásra került. Nagy keletje volt galambjaiknak. Nekünk akkor ún. polókár galambjaink voltak, és hogy nekem is legyen strasszerem, egy jó nagy testű vöröses-barna színű kiollóztam strasszer rajzra. András bácsi ezt meglátta és egy hét múlva megajándékozott egy tokos kis vörös strasszerral, amit kézzel tömtem és szájból itattam. Ez volt az első strasszerem, és azóta mindig van néhány darab. Több mint 50 név alatt sok galambfajta volt a galambházamban, de a strasszert nem szorította ki egy sem. Talán engem azok a meghitt esték, a sokszor éjszakába nyúló ketrec dresszúrák tesznek a legboldogabbá, amikor a fiataljaim néhány hét után parádésan beállnak, megereszkednek, homloktollaik nyugalmi állapotban még magasabb homlok- és fejvonalat mutatnak, nem beszélve a mélyen lekerekített alsó vonalról. Ez a különlegesen formálható alak, egyedi rajz bámulatos hatással van a tenyésztőjére.
Hányszor hozott már minket össze külföldön és belföldön e fajta varázsa. Ketrecek előtt az idő múlása észrevehetetlen. Sokszor mentem haza éjfél után fiatalember koromban, mert Medovarszki Pál padlásán vagy Csjernyik Lajos asztalos műhelyében dresszírozó ketrecek előtt értékeltük ígéretes galambjaikat. Ilyenkor kellett egy megértő feleség, aki ezt el is hitte. Mert amikor visszaemlékezem, tudom, hogy életem felejthetetlen pillanatai voltak ezek. Bücher Feri bácsi, Szucsu Trajan alacsony, szélesmellű vörösei sokszor bámulatba ejtettek. Arenz Hansi sárgáit és vörösfakó szalagosait nézve a temesvári garázsának bemutató ketrecei előtt, a vágytól repesve dideregtem egy éjfélbe nyúló téli estén, hogy valamit innen hazavihessek és vittem, mert ilyen jó szíve csak egy strasszertenyésztőnek lehet. Burger Franci csodálatos kovácsoltjai alakjukkal babonáztak meg. Horvát Hanzi, a temperamentumos, fantasztikus galambász, nagy szívű barát bemutatói ejtettek bámulatba. Ez volt Romániában a 70-es évek elején és még sok kedves felejthetetlen emlék, a szívélyes vendéglátás mindenütt, ahová csak benyitottam. A temerini emlékek, Swáger Józsi egyöntetű állomány vagy Tóth Ferenc hosszú temerini padlásának varázslatos sárga strasszerjei, aminek nagy része névre hallgatott, ezeket a neveket Jugoszláviaszerte ismerték, mert az utódok örökölték a szép tollat, a szép fejet, a vastag lábakat, a rövid erős csőrt. A körút mindig Pap F. Imrénél kezdődött és ott is ért véget. A vendégszeretet a vendéglátó családja körben mély nyomokat hagyott bennem és családomban. Fantasztikus galambházaiban mindig volt valami új, valami nagyon szép, valami olyan, amit csak nála láttam, és a szaporulat, hogy mindig volt eladó. Amikor kettesben értékeltük a galambokat, találkozott az ízlésünk, és mi kell még ahhoz, hogy az ember örüljön együtt a másik sikerének.

Posta János balmazújvárosi klubtársunk a következőképpen vall magáról és egyesületéről: "1960-bn kaptam Incze Imre bácsitól három pár strasszert és én azóta is strasszert tenyésztek és kiállításokra járok. Sokszor nem érdekel, hogy milyen díjat viszek haza, hanem az a fontos, hogy barátokkal találkozom a galambászok között. A strasszerklubnak alakulása óta tagja vagyok és remélem még sokáig az is leszek.
Egyesületünk 1960-ban alakult, alapító tagjaink között sokan voltak strasszeresek. Odaadásuk, tapasztalatuk is hozzájárult ahhoz, hogy mai tenyésztőink sikeresek a kiállításokon. Megérdemlik, hogy írjunk róluk. Alapító tagjaink, akik már nincsenek köztünk: Ádám József, Incze Imre, Kreszhli Ferenc, Tar János, Veres István, Kovács János, Zsupos Imre. Az élők, akik nem tagjai egyesületünknek: Lukács János és Miklós, Varga Miklós, Veres Lajos, Kiss Mihály. Végezetül nagy örömmel említem azokat nevét, akik ma vezető szerepet vállalva vezetik az egyesületet, és értékes galambjaikkal sikeresek: Béke György, Szilágyi István, Posta János és a fiatalok: Hűse János, Szarvas Zoltán, Borza László, Bereczki István. Egyesületünk három alkalommal rendezett Strasszerklub-kiállítást, amely sikeres volt és öregbítette lelkes tagságunk hírnevét.
Meg kell mg említenem két nagy nevet, két tanító mesterét: Dr. Török Istvánt és Pap Mihályt, ők debreceniek voltak, de sokat segítettek nekünk szakmai felkészítésünkben.

Kása István kocsordi tenyésztőtársunk így vall magáról: "A galambok szeretete már általános iskolás koromban kezdődött, amikor édesapám születésnapomra két pár szép strasszert ajándékozott. Kimondhatatlan örömmel gondoztam, tenyésztettem őket. Tanulmányaim miatt kisebb-nagyobb időszakra abba kellett hagynom a tenyésztést. Az utóbbi négy évben értem el olyan eredményeket, amelyek nagy örömet és újabb lendületet adtak a tenyésztéshez. Továbbra is sima kék strasszereket tenyésztek. További terveim a fajtát nagy szorgalommal, kitartással szakszerűen tenyészteni és új tenyésztőket beszervezni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy galambjaimmal további sikereket érje el."

Egy meglehetősen távoli határszéli faluból, Csanádpalotáról Kodrán Sándor barátunk írja a következő sorokat: "Mint a legtöbb tanyasi gyermek, én is hamar megismerkedtem a galambokkal, mert szüleim igen sok galambot tartottak. Első saját galambjaim gyönyörű hófehér ún. hazai csirkék voltak. 1951 nyarán édesapám megajándékozott egy pár kék és egy pár vörös strasszerrel, amit egy békéscsabai molnártól kapott, mivel katonatársak voltak. Később kerültek hozzám sárgák, feketék és fehér szalagos kékek. 1959-62 között sorkatona voltam, így az állományom szinte teljesen kipusztult. Később Makóra jártam a galambpiacra,, és így szerzett ismeretségek után 1963-tól egyesületi tag lettem, majd megnősültem és kezdtem összeszedni a galambokat. Hozzám került egy szép sárga tojó, de megfelelő hímet nem tudtam szerezni. 1963-ban a Galambjainkban egy hirdetésre felkerestem levélben egy tenyésztőt, aki postafordultával elküldött egy várakozáson felüli nagyon szép hímet. Ezt a tenyésztőt Kelemen Józsefnek hívták. Később személyesen is megismerkedtünk és egy életre szóló barátságot kötöttünk. Majd megismertem Fehér Ferencet és Kiss Sándort, akivel ma is tartom a kapcsolatot, remélem sokáig. A strasszer klubnak alakulása óta tagja vagyok. Az elmúlt 38 év alatt csak sárga strasszereket tenyésztek, és nagyon sok kedves barátot ismertem meg. Csala Sándor barátomon keresztül igen jó barátság fűz Hanz Arenzhez, Pap F. Imréhez, hogy csak néhányat említsek. Igen sok madaram került nem csak belföldi, de külföldi tenyésztőkhöz is. Kiállításokon való jó szereplésemet számos oklevél és emléktárgy bizonyítja. 1972 óta rendezek barátaimmal helyi kiállításokat, ahol további barátságok születnek, a régiek erősödnek. Örülök, hogy ezt a fajtát választottam."

Vajda János gazdálkodó Helváciáról röviden, lényegretörően fogalmaz, és ebben a pár sorban minden lényeges benne van: "Tanyán élő ember számára természetes az állatok szeretete, és amikor elérkezik az idő, az ember a saját útját kezdi járni. 1980-ban kezdtem a galambház építéséhez. Vettem, selejteztem, a kollégáktól tanultam. Végül gyermekkori kedvenceimnél - strasszeroknál kötöttem ki. Az elmúlt 20 év megtanította: minden tavasz, minden év új kihívás. Sok munka, odafigyelés, aggódás - tenni jót jól! Ebben áll a nagy titok....
Ezáltal barátokat szerezni emberben, állatban, ez a legnagyobb siker és öröm.

Kiss Sándor, aki maga volt a Srasszer Klub életre hívója és első vezetője, így vall önmagáról és a strasszer tenyésztésről: Családi örökség nálam a galambok szeretete, hisz Édesapám röpgalambjai között nőttem fel. A véletlen úgy hozta, iskolai tanítóm volt Ambrus Zoltán, aki 150-200 Magyar szarkát tenyésztett. Sokat segítettem padlásán, így jó néhány galambbal ajándékozott meg, amit Édesapám galambpadlása melletti kis részben helyeztem el. 1962-ben Kőbányára kerültem, ahol sok kedves galambásszal ismerkedtem meg, akik beszerveztek a B-10-es egyesülete. Új fejezet kezdődött el az életemben. Két ajánlóm, Paluska Mihály sárga strasszertenyésztő és Angeli Tibor fekete strasszertenyésztő, már ráéreztek, hogy strasszertenyésztő leszek. 1964 tavaszán 4 pár igen jó sárga strasszert vásárolta Paluska Mihálytól, ezt követően szorgalmasan jártam kiállításokra. Nagy hatással voltak rám Ferenczy Lajos, Angeli Tibor, Patek Károly, Paluska Mihály és Rácz Zoltán. Kiállításokon főleg a sárga strasszertenyésztőket kerestem. Fehér Ferenc, Kelemen József, Kodrán Sándor, Andrássy Ákos. Majd ellátogattam az ország egyik legnagyobb strasszertenyésztő bázisára Békéscsabán, ahol megismerkedtem Varga O. Pál, Zelenyánszky András, Csjernyik Lajos, Medovarszki Pál, Pribojszki Mihály, Ancsin István tenyésztőtársakkal, és rajtuk keresztül megnyílt az út a Temesvári és a Temerini strasszer klubok felé. Ennek eredményeként hosszú éveken keresztül váltakozó helyszínekkel klubkiállítások voltak megrendezve. 1971-ben beszereztem néhány fekete strasszert Patek Károly és Rácz Zoltán állományából, majd átvettem Angeli sporttárs jó típusú Rantzsch-féle feketékkel vegyített állományát. A tenyésztés mellett aktívan részt vettem a Szövetség életében, ezzel a strasszer klub is biztosabb háttérrel rendelkezett. Mint a Szövetség haszongalamb szakosztályának elnöke a fiatal strasszer klubot is szárnyaim alá vettem. Bíráló vizsgát tettem és sok nemzetközi kiállításon vettem részt. Az itthoni országos rendezvényeken több alkalommal kiállítás-rendezőként dolgoztam. A strasszerek meghatározzák galambász tevékenységemet, tenyésztek, bírálok, és eközben sok jó barátot találtam, akikkel felejthetetlen órákat töltöttem belföldön, külföldön egyaránt. Most, hogy még jobban megismertem e csodálatos fajta eredetét, egy pár eredeti morva strasszert szereztem be és tenyésztésükbe kezdetem, ami egy érdekes, új kihívásnak ígérkezik."

Csala Sándor makói tenyésztőtársunk első galambját 1954-ben kapta a legnagyobb makói purczli tenyésztőktől, és ettől kezdve a galambok hozzánőttek a szívéhez. "1962-ben dolgoztam egy háznál és a posták között láttam meg egy morva strasszerhez hasonló strasszer galambot. Ez idő tájt, de még korábban is volt már strasszertenyésztés Makón, híresek voltak Sz. Nagy Ferenc, B. Nagy és Raffai tenyésztőtársak, de ez a régi típus igazán fogott meg. Űbléptem a makói V-70-es egyesületbe, és bekerültem egy nemzetközi kapcsolatba, a Békéscsaba - Temerin - Temesvár által rendezett strasszer kiállításra. Megismerkedtem temesvári és temerini tenyésztőkkel, akiknek galambjai nagyon megtetszettek. Bürger Franc, Till Jozef, Arenz Hans, Horváth Hans Jugoszláviábaol, Pap F. Imre, Swager József, Tóth Ferenc, Füstös Ferenc galambjai tetszetek meg. A családokkal barátságok szövődtek, a barátságok átnyúltak az országhatárokon Ausztria, Németország felé, amik azóta csak erősödtek. Az udvar kedvencei a strasszerok lettek, amik évről évre mindig csak szebbek és meghatározzák mindennapi életünket, hisz igaz jó barátokat a strasszertenyésztők között lehet találni."

Arenz Hans németországi barátunk, aki Romániából, Temesvárról került Németországba és lett a sárga és vörös strasszerek nagy mestere a strasszerek hazájában, így emlékszik gyermekkorára:
"Az első pár galambomat 1946-ban első osztályos koromban kaptam nagyapámtól, ezek normál házi galambok voltak, egy fehér és egy fekete, majd később Perszem Nikitől kerültek hozzámegy sárga, kávészínű kovácsolt és kék fehér szalagos. Ezeket tenyésztettem, míg katona nem lettem, majd leszerelésem után 1962-ben beléptem a temesvári strasszeresek közé, mert Temesváron már ez idő tájt sok neves strasszertenyésztő volt. Wankó Wiliam, Lugos Bücher Franc, és vörös, sárga és fekete strasszereket kezdtem tenyészteni. 1963-ban új típusú strasszerek kerültek hozzám, amit Werth Johann felesége hozott be az NDK-ból, Rantzsch Eriktől. A galambokat egy budapesti kiállításon látták meg, amik nagyon megtetszettek. Rantzsch úrnak viszont Werthné teteszett meg, így egy mámoros estén Ranzsch úr rábólintott, hogy reggel vihetik a galambokat, ami meg is történt, a galambok Temesvárra kerültek. Hamarosan azonban jött a levél, hogy tévedés történt, nem azokat galambokat szánta Werthnének és kéri vissza. Egy év múlva a galambok visszakerültek és helyettük jöttek az újak, így a szaporulat és az új állatok egy komoly vörös állományt alapoztak meg Temesváron. Bizony-bizony a galambászok is szeretik a szépet és válaszút előtt nehezen döntenek, de a végén a galamb számít. Ez a kis történet, amit nekem is úgy meséltek. Most Németországban, Gregweisben élek és örülök, ha néha egy régi jó barátot, egy magyarországi galambászt üdvözölhetek. Amikor tudok, a magyarországi galambászok közé megyek, ahol nagyon jól érzem magam, a szép emlékek bearanyozzák az életemet."

Langó István kerekegyházi tenyésztőnk írja: "1960-ban keltették fel érdeklődésemet ezek a több színváltozatban pompázó nagytestű strasszer galambok, és elkezdtem tenyészteni őket, először kékeket, később feketéket, sárgákat tenyésztettem, majd vörös színűekkel próbálkoztam. Végül a vörös és a sárga színváltozat mellett döntöttem. Néhány akkori tenyésztő, akikre szívesen emlékszem: Berényi Sándor, Goroczi bácsi, Dékány bácsi, Gyurkó Zoli, Csorba Józsi, Könyves Laci bácsi, Kiss Feri bácsi, Nagy Karcsi bácsi. Sajnos már sokan eltávoztak közülük és neveik is feledésbe merültek. A 70. életévem felé járok és még igyekszem aktívan tevékenykedni a kerekegyházi egyesületben, és 40 év elteltével is örömmel, odaadással kísérem figyelemmel tenyészetem alakulását, hisz ez teszi színesebé nyugdíjas napjaimat."

Bicsák Károly Zalacsérről is fiatalon, 13 évesen kezdett galambászkodni, több fajtával is próbálkozott, közben strasszer galamb is került hozzá. Egy alkalommal az üres ketrecek feltöltésére behelyezte galambját és 89 pontra értékelték. A többi strasszerest kíváncsivá tette a kiállított galamb tulajdonosa, így elhatározta, hogy hozzá fog a tenyésztésükhöz, hogy jobb eredményt tudjon elérni. A munka nehéz volt és küzdelmes, a galambok beszerzése a dunántúli tájakon nem egyszerű. Felvette a klubbal a kapcsolatot, kisebb-nagyobb sikerrel szerzett be galambokat, hisz az eladónak az értékesítés a fontos.
"Szakirodalmat szereztem be és megtanultam, hogy milyen is a jó strasszer és voltak, akik önzetlenül segítettek, s elmagyarázták, hogy mik a legfontosabb ismérvek. Jelenleg azon dolgozom, hogy 2004 Januárjában Zalaegerszegen sikeres kiállítást rendezzünk, ahol legalább 300 darab strasszert szeretnénk bemutatni, szeretnénk minél több klubtársat is látni az Alföldről, hogy ezáltal a galambok beszerzése is egyszerűbb legyen. Szeretnénk egy külön dunántúli csoportot is kialakítani a klubon belül. Minden strasszer galambtenyésztőnek sok örömet, jó egészséget és sok szerencsét kívánok a jövőben"

Gellei Imre a különleges színváltozatok szerelmese, a klub egyik alapítója és vezetője, így emlékszik vissza 1973-ban írt cikkében:
"A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy fehér szalagos kék strasszert, összesen 6 darabot, 1959 őszén vásároltam Törökszentmiklóson egy Szécsi nevű idős tenyésztőtől. Az ezt követő évben még három-négy másik tenyésztőtől is vásároltam, ezek felhasználásával alakítottam ki a fehér szalagos kék strasszer törzsállományomat. A későbbiek folyamánegyes fehér szalagos kék törzsek egymás között párosítva pikkelyesedési hajlamos mutattak. A spontán mutációkból kiindulva, a szín öröklődés alapján később nagyon szép pikkelyeseket kaptam. A munkát folyatom, új színváltozatok előállításán dolgozom, eredményeim bíztatóak. Vérfrissítésre lenne szükségem, de csak jó galambokra, hogy a hosszú munka, amit elkezdtem, még előbb látványosabb eredményhez vezessen. Óriási kihívás számomra a különleges színek rögzítése, és e mellett a forma, az alak, a nagyság megtartása. Segítőkre, igazi társakra várok, akikkel megoszthatnám tapasztalataimat, és közös munkával nagyobb populációk fenntartása mellett, megfelelő szelekcióval tovább népszerűsíthetem e közismerten népszerű fajta különleges színváltozatait, újabb generációit."

Kovács Sándor dabasi tenyésztőt már az első kiállításon híressé tették az általa kiállított szép vörös strasszerek.
"Négy-öt éves lehettem, amikor galambokat kaptam. Az egyik házhoz befészkelték magukat morva strasszerek, és a barátaim, amikor a gazda házon kívül volt, összeszedték a fiókákat. Két egyhetes kisgalambot kaptam én is, amelyeket felneveltem. Olyan szelídek lettek, hogyha fütyültem nekik, a vállamra szálltak. Hogy tudjak komolyabb galambokat vásárolni, kijártam a határba anyarozst szedni. A nagy fekete szemű magokat, amelyekből gyógyszer készül, jó pénzért el tudtam adni. Ebből a pénzből vettem meg bátyám állományát és Bartha István bácsi legszebb galambjait. Volt, hogy ragadozók madaraimat, amit nagyon nehezen tudtam kiheverni. Bevonultam katonának, bányásznak mentem. Galambot csak akkor vettem újra, amikor megnősültem és házat vettem. Strasszereket vásároltam, de mindig a legjobb tenyésztőtől. Elsősorban a kecskeméti Csorba Józseftől. Volt rá példa, hogy a legszebb galambért tízszeres árat fizettem, mint mások az átlagosért. Életem első kiállításán színgyőztes vörös tojóm lett. A 70-es évektől Németországból hoztam be galambokat, voltak kékek és feketék is. 1983 óta kingeket is tenyésztek. 5 alkalommal jártam az USA-ban, utoljára 2002-ben, ahonnan folyamatosan szerzek be szebbnél szebb galambokat. Strasszerem jelenleg kevés van, de egy pár darab mindig lesz. Sokat köszönhetek nekik, elsősorban jó barátokat és hogy sok országba eljutottam.
Sok éves tapasztalatomat, amit megfogadásra ajánlok a fiataloknak, hogy mindig a legjobb tenyésztőtől érdemes vásárolni, mert ha egy közepes állományból megveszem a legjobbat, az csak gyengébbet fog hozni, mint ő, de ha egy jó állományból megveszem a legrosszabbat, az csak jobbat hozhat."

Pap F. Imre barátunk az az ember, aki túlfűtött lelkesedéssel küzd a fajta népszerűsítéséért már 50 éve, főleg Jugoszláviában, ahol vezéregyénisége a fajtának: nemzetközi bíráló. Sokat tett azért, hogy a jugoszláv szövetség felvételt nyert az európai szövetségbe. A jugoszláv szövetségben betöltött tisztségénél fogva, amikor csak tehette, kiállításokon - főleg Újvidéken és Zomboron - mindent megtett, hogy a strasszer kollekció kiemelt helyen, egysoros elhelyezéssel legyen bemutatva. Számtalan galambot importált és tovább tenyésztett. Rendezett, mintaszerű galambházaiban általában 50 költőpárral kezdi az évet, fekete, vörös és sárga színben, de tenyésztett igen jó minőségben kékeket is. Az idén töltötte be a 60. életévét, gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Legyen vendégünk kiállításainkon Magyarországon úgy, mint eddig a nehézségek ellenére, és sok sikert kívánunk a tervezett Európa strasszer kiállítási terveinek megvalósításához.

Török Sándor makói tenyésztőtársunk is gyermekkorában kezdte. Futballozni járt át a szomszéd tanyába költözött gazda gyermekeihez, amikor felfigyelt Döme bácsi szép galambjaira. Hamarosan vásárolt 3 pár fiatal kék strasszert, és ezek voltak a tanyavilág legszebb példányai elég sokáig. 1973-ban Makóra költözött, ahol megismerkedet Galgóczi Istvánnal, akinek akkor már nagyon szép galambjai voltak. Rajta kívül csak Csala Sándornál látott ilyeneket, a szép lengyel hiúzok mellett. Levelét így folytatja - "Nekem igazán a strasszerek között a feketék tetszettek, az első igazán szép példányokat Kiss Sándortól és Vidra Istvántól szereztem be, később Dr. Kovács Bélától és Lenhard Mihály temesvári tenyésztőtől vásároltam. Elkezdődött a strasszeres élet. Csala Sándor, Vastag Lajos, később Matuszka István is csatlakozott igen szép állománnyal, és bejártuk az országot, sőt külföldre is mentünk galambok után. Megismerkedtem Gál Józsival, akinek kék szalagosai tetszettek meg és vásároltam tőle. A Strasszer Klubban is sok jó barátra találtam, a martfűiek, a szentesiek, akikre felnézhetek, akik között sok élvonalbeli tenyésztő van. Mindig öröm tanulni olyanoktól, akik mögött nagy tenyésztői múlt van és évtizedek óta élvonalbeli tenyésztők, csak köszönettel tartozom nekik, hogy hozzájárultak szerény ismereteim és galambász élményeim gyarapításához."

"A galambászkodást 1957-ben kezdtem."- kezdi bemutatkozó sorait Kovács Péter martfűi tenyésztő. "Először posta galambokkal kezdtem, majd a 70-es évek elején beléptem a Strasszer Klubba, aminek nagyon örülök. A strasszer tenyésztése sok kudarccal és örömmel jár, mert igazán szép strasszert tenyészteni nehéz. A fáradozás megéri, mert ha sikerül, egy szép példány lesz a jutalom.
A fiatal tenyésztőknek azt ajánlom ne adják fel, újra és újra próbálkozzanak. Meg fogják látni, hogy érdemes tenyészteni strasszer galambokat.
Sok tenyésztőtársamnál jártam, és mindenkitől hallottam egy-két jó tanácsot és ebből tanultam. Vígh Ferenccel, Balázs Pállal, és Gál Józsival konzultáltunk sokat. Hogyan is kell kinéznie egy igazán jó strasszernek és milyen út a legcélravezetőbb.
Ajánlom minden tenyésztőtársamnak, látogassák egymást, mert így lehet a legtöbbet tanulni. Németországi tapasztalataimat is sokat jelentenek, mert a kitenyésztő ország kiállításai igen színvonalasak és az összehasonlítás nagyon fontos. Tudom, hogy hol állunk és merre kell még jobban elmozdulni és odafigyelni. Úgy érzem, hogy a mi galambjaink tollszerkezetileg már jobbak, a fejeken kell javítani és nagyon jók vagyunk."

Gál József bemutatkozása is úgy kezdődik, mint sokunké. "Amióta az eszemet tudom, a galambokkal kapcsolatban vagyok. Eleinte mint paraszt gyereknek a nehéz anyagi körülmények közepette, jól jött 3-4 fióka a család asztalára. 1970-ben Rákóczifalván jártam, és ott láttam nagytestű szép rajzos galambokat, amik nagyon megtetszettek. A tenyésztőt Vígh Ferencnek hívják, akivel később jó baráti viszonyba kerültem, a barátság a mai napig tart. Nagy tenyésztőnek tartom, mivel nagyon jó érzékkel nyúl a cseppvér-keresztezéshez és az ő tenyészetéből kerülnek ki évek óta a legjobb galambok. Az eltelt 34 év alatt sok örömt szereztek galambjaim. A Makói Tenyésztői Díj 2002-ben vagy sok kiváló galamb, ami a galambházamban született, mind örömmel tölt el. Ezúton köszönöm meg a bírálók munkáját, a klubtársaim elismerő szavait, és minden baráti közeledést, ami jólesik, hisz jóindulatú tenyésztőtársaimnak sokat köszönhetek és szívesen találkozok velük a klubon belül."

Vígh Ferenc egy földműves család hetedik gyermekeként ismerkedett a nehéz sorsú családok mindennapjaival. A galamb szeretete már gyermekkorában a családi háznál kezdődött, ami azóta is tart. "Első időben különböző fajtákat tartottam, meg postagalambokat. Leszerelésem után egy olyan munkahelyen dolgoztam, ahol voltak galambászok és ekkor kezdődött el igazán a galambtenyésztés 1963-ban, strasszer, mondain és lengyel hiúz fajtákkal. Az első strasszereket Száva Endre fogorvos úrtól vásároltam. Később kezdődtek a külföldi utak, persze galambvásárlással egybekötve. A Strasszer Klubnak alakulása óta tagja vagyok, 1970-ben tettem bírálói vizsgát és azóta tagja vagyok a bírálói testületnek. Nagyon sok belföldi és külföldi kiállításon vettem részt, igen komoly eredményekkel. A legtöbb galambász barátom is tagja e klubnak. Csala Sándor, Kovács Péter, Gál József és az egész tagság , ahol nagyon jól érzem magam minden találkozáskor, és szeretnék még sokáig köztük lenni és sok szép strasszer galambot tenyészteni saját magam és mások örömére.

Balázs Pál is régen, 1960 óta tenyészt strasszer galambokat. "Volt egy kis törés, amikor szolnoki lakos lettem. Az első galambokat még Cibakházán szereztem be Rab Jánostól, ezek pikkelyesek és sárga fakók voltak. A különleges színváltozatok még mindig nagyon vonzanak. Vannak ezüst szalagosak és szalag nélküliek is. Amióta Rákóczifalvára költöztem - ennek már 15 éve - azóta új típusú strasszereket ismertem meg. Környezetemben jó tenyésztők vannak, és jó barátok, akikkel érdemes együtt dolgozni. A szép alak, rajz és a színek, ez tölti ki szabadidőmet, és a kiállítás, az újabb sikerek egy-egy színnel, ez ad lendületet és újabb kihívást az elkövetkező kiállításig, találkozásig. Köszönöm a segítséget klubtársaimnak és a bírálatokat a bírálóknak."

Hűse János bemutatkozó sorai: "Balmazújvárosi vagyok, a galambszeretetet édesapámtól örököltem. A lakásunk körül mindig voltak galambok. A 90-es évek elején határoztam el, hogy a galambtenyésztéssel szervezett formában is megpróbálkozom. Egy véletlen egybeesés útján találkoztam Béke Gyuri barátommal. Beszélgetésünk során szóba került a galambászat. Meghívott a tenyészetét megtekinteni, ami nekem akkor nagyon megtetszett. Így ismertem meg a vörös strasszert. Sporttársi áron tenyészgalambokat vásáro,ltam tőle, amivel saját ízlésem szerint kezdtem dolgozni. Ezek a galambok alkotják jelenlegi állományom alapjait. Bíztatására beléptem a helyi egyesületbe, majd később a Strasszer Fajtaklubba is. 1997-ben nagy élmény volt számomra, hogy részt vehettem a Németországi Strasszer Klub kiállításán rutinos tenyésztők (Szakállos Jenő, Bereczki István, Béke György) társaságában, akik hasznos információkkal segítettek a későbbiekben is. Napjainkban már állományomat szinte csak saját tenyésztésű galambok alkotják. Madaraimmal rendszeres résztvevője vagyok a közeli kiállításoknak, valamint a Fajtaklub rendezvényeinek. Tenyésztési irányvonalamat igyekszem a német standard feltételeihez igazítani."

Knapcsek Lajos, klubunk elnöke röviden így ír magáról:
"1964- évtől foglalkozom galambtenyésztéssel. 1970-től simakék strasszer galambjaim vannak, rendszeresen részt veszek kiállításokon. 1990-ben volt a legsikeresebb évem, amikor a Makói Klubkiállításon a német bírálok kettő simakék galambomat is kitűnő minősítésben részesítették.
1994-től vagyok a klub elnöke, a 80-as évek közepétől bíráló vagyok. Szívesen dolgozom a klub elnökségében, a Strasszer Klubban és a Gyomaendrődi Egyesületben."

Izsó József, a nagy mesélő, akinek tenyésztői múltja sokban hasonlít valamennyiünkéhez, de az ő stílusában leírva ez önálló kisregénynek is beillik.
Édesapja gyomai tanyáján ismerkedett először a strasszer galambokkal. Az istállópadlás szép tágas volt és ott fekete, kék és vörös strasszerek külön voltak elhelyezve. Erről a helyről Józsit nehezen lehetett lecsalni. A másik indíttatás az iskola tanítója, Juhász Béla szép nagy lábtollú fehér magyar óriásai voltak. Édesapja ezután vásárolt is belőlük egy párat. Később Gyomára költöztek és az első időben nagyapai segítséggel istállóban helyezték el a kedvenceket, majd elkészült a galambház 1963-ban, ahol azóta is nagy szeretettel tenyészt fekete és sárga strasszereket és fehér magyar óriásokat. Az első feketét Makra Károlytól, a sárgákat Endrődről Uhrin Bélától vásárolta és lassan bejárta a környék kiállításait, és kiállítási példányokat vásárolt Medovarszki Páltól.Sokat barátkozott Csjernyik Lajossal, így lassan fejlődött az állomány kiállítási szintre. 1980-ban belépett a helyi 243. sz. egyesületbe, és szervezetten tenyésztett egyre több galambot. Az országot járva elkerült Kajdacsra, ahol megismerkedett a Kovács testvérekkel, itt élete eddigi legszebb galambjait látta meg. Barátság szövődött és nagyon szép feketéket vásárolt. Négy év múlva megismerkedett Nagy Dónyi Gáborral, akiben igazi galambászbarátra talált, és mint embert is megkedvelte. A strasszeresek között a felsoroltakon kívül sok jó barátra talált, és nagyon szeret köztük lenni, velük beszélgetni. Sok ismert nevet felsorolva azzal fejezi be a levelét, hogy nagyon jó velük lenni, velük galambászkodni, és minden strasszer fajtát szerető embernek a legjobbakat kívánja tiszta szívből.

Dr. Kovács Béla bemutatkozó sorai: "A galambok iránti érdeklődést, a galambok szeretetét Édesapámtól örököltem. Gyermekkoromban több fajta galamb is volt a tenyészetben. Az első Strasszer galambjaimat anyai nagybátyám vásárolta nekem (1 pár fekete, 1 pár vörös) egy Bottyánszki Mihály nevű tolnai tenyésztőtől 1947-ben. Az említett több fajta közül a Strasszer lett a kedvenc fajtám a mai napig is.
A hatvanas években az ország nevesebb Strasszer-tenyésztőivel kapcsolatba kerültem, és az intenzívebb foglalkozást a fajtával ettől számítom. Németországból az első pár fekete Strasszert 1966. szeptember 30-án hoztam (Hasn Schneider Frankfurt - Rödelheimi tenyésztőtől).
Az elmúlt 38 évben nagyon sok kedves tenyésztővel tudtam baráti kapcsolatot kialakítani Németországban. Nekik nagyon sokat köszönhetek, hogy az állományom ilyen színvonalat ért el."

Kovács Laci - a kajdacsi! "A galambászatba beleszülettem, mert galambok mindig voltak a háznál. A galambok iránti szeretetet Édesapánktól örököltük, neki szinte minden fajta tetszett, csak szép galamb legyen. Bátyám és én a Strasszerek irányába szakosodtunk.
A 60-as évek elején már egyesületen keresztül madarásztunk, és egyre jobban kinyílt az országon belüli ismeretségi kör. 1966 nyarán vettem egy nagyon komoly 63-as fekete Strasszert Dombóváron, Kővári Sanyi bácsitól. A tőle kapott galambok gyűrűit még a mai napig őrzöm. 1977-ben jutottam el először Németországba. Azóta is rendszeresen látogatom az ott megismert tenyésztőket, akik közül sajnos az idő múlásával már sokan nincsenek az élők sorában. Nagyon sok jó tenyésztőt felkerestünk akik jó galambot adtak, a nevüket fel kell sorolni, mert megérdemlik: Spitzenfeil R., Erras R., Redel H., Bech B., Schlittenbauer R., Brendel F., Arenz H., Zarte P., Metzner H.
Szerintem ilyen hobbi, mint a galambászat nem sok van, ahol ennyiféle és foglalkozású ember, de egy közös hobbiért mit meg nem tesz, időt és anyagiakat nem nézve. Úgy érzem, hogy hosszú időn keresztül a mai napig töretlenül és a galambok iránti szeretettel folytatom tenyésztői munkámat, mely meghozta eredményét.

2004

^^^^ fel ^^^^