" Ahogy mi emlékezünk "
Tenyésztőtársaink vallomásai

Swager József 78 éves temerini strasszertenyésztő a következőképpen fogalmaz: "Kijelentem, ha már galamb, egyen strasszer. Nagyapám sugallatára már kiskoromban eldöntöttem, hogy galambász leszek. Környezetemben szegedi magasszállók, különböző bukók, begyesek, magyar óriások voltak, de az 1936-os év életem egy fordulópontja volt, amikor is egy közli földbirtokos, Srdič gazda tanyájára kerültem aki hatalmas összegért Németországban Strasszereket vásárolt, viszont csak idehaza vedlés után tudta meg, hogy a rajzban idegen tollak jelentkeznek. Mérgében felkapta a galambot, hogy kicsavarja a nyakát, én meg rimánkodtam, hogy e tegye. Elviszed? - és nézett rám, kezembe nyomta a galambot, ez életem legboldogabb pillanata volt. A következő héten Édesapám hozott egy Strasszer tojót és ezzel a párral kezdtem el Strasszer galambokat tenyészteni, 1936-ban 16 évesen. 1944-ben bevonultam katonának és csak 1947-ben tértem haza, egy évre rá megházasodtam és feleségem is besegített falunk galambtenyésztésébe. Meghatott itthon maradt fiatal társaim önzetlen segítsége, hogy vigyáztak galambjaimra távollétem alatt. Szerettem volna egy másik színváltozatot is beállítani és sikerült Figura Józseftől Csantavérről szép vöröseket szereznem, de szükségem volt egy idegen vérvonalú hímre, ahhoz Ferenczi Lajos budapesti tenyésztőtől jutottam hozzá."
Így kezdődött a vörös Strasszerek tenyésztése Temerinben. Az alapkőletétel ezzel történt meg. 194-ben új, fiatal tenyésztők próbálgatták szárnyaikat. Ifj. Füstös Ferenc, Elek Ferenc, Kóka Sándor, Fehér Imre, Uracs János, Pap F. Imre, Tóth Ferenc, ifj. Horák József és még sokan mások. Nagy mennyiségű és jó minőségű galambokkal Temerin lett Jugoszláviában a strasszertenyésztés központja. Később újabb tenyésztők csatlakoztak a népes táborhoz: Dragan Tepič, Bogdan Milojevič, Nemes Zsolt, Oláh György, akinek azóta nagy sikerei vannak strasszerjeivel Németországban.
Józsi bácsinak sikerült egyöntetű, jó típusú, intenzív vörös és fekete színű állományt létrehozni. Szakszerűen kialakított, precízen gondozott galambházából sok jó örökítő galamb került ki nagynevű jugoszláviai tenyésztőkhöz, pl.: Kaloper Pericához, Mastič Kosztához, de természetesen a java Temerinben maradt. Strasszerok tenyésztésében elért eredményeit számos oklevél, serleg, és emléktárgy bizonyítja. A fiatalok nevelésében, serkentésében végzett önzetlen segítségét viszont azok az emléktárgyak teszik emlékezetessé, amiket ő maga készíttetett és ajándékozott különböző strasszer rendezvényeken. A termeriniek nem maradtak szűkebb hazájukban kedvenceikkel, hanem széles nemzetközi kapcsolatokat építettek ki elsősorban a magyarországi Strasszer klubbal, a romániai klubbal, és majd a németországi strasszertenyésztők egyesületével. Első jelentősebb nemzetközi kapcsolatuk Temesvárhoz és Békéscsabához kötődött. Ez a hármas, Békéscsaba - Temerin -Temesvár óriási erőssége volt a fiatal magyar strasszer klubnak.
Békéscsabán már az egyesület alapításának évében, 1923-ban több strasszertenyésztő volt. Elsősorban Gulyás Mihály, aki már 1920-ban komoly összekötetés útján Németországból hozatta az első törzseket. Sárga színben Kállai Gábor gyulai tenyésztő emelkedett ki, de szép kékek és feketék is voltak nála. Az 1923-ban rendezett kiállításon Bohus M. András sárga színben, Sárga Antal vörös színben I. díjat kapott. Kék, vörös és márvány színben Franciszki András dícsérő oklevelet nyert. Népszerűek voltak a márványszínű strasszerek, ezzel a színváltozattal Medovarszki Mátyás, Franciszki András jeleskedett. Kék fehér szalagosokat Mazán Mátyás mutatott be. Majsai József a vörösek mestere volt, de ebben a színváltozatban több tenyésztő tenyésztett igen magas szinten. Zahorán Márton, Kollár János, Opauszki János, Hoffmann József, Novák György, Mikulák Pál, Vozár Mihály, Janovszki Pál, Varga Géza, Szombati Mihály, Péli Pál. Az 50-es években Mazán Márton feketéi értek el kimagasló eredményt, majd később Csjernyik Lajos fekete állománya szerzett nemzetközi hírnevet. 1967-ben Békéscsabán egy egyesületi kiállításon 136 darab strasszer volt kiállítva. Kiállítóink a következők voltak: Ancsin Pál, Bencsik Gábor, Bondár László, Bozóki Károly, Botyánszki János, Braun József, Cseke Lajos, Csjernyik Lajos, Csorba József, Franciszki András, Gazsó Zoltán, Herczeg Gyula, Horváth János, Huszár József, Kociszki János, Medovarszki Pál, Molnár Sándor, Dr. Nagy Zoltán, Opauszki János, Pribojszki Mihály, Petrovszki János, Stevkovics György, Szabó Imre, Szabó Lajos, Bencsó Pál.
Gyermekként tanyasi Iskolába jártam és szinte minden osztálytársam galambot tartott, főleg strasszereket. Az akkori strasszerek nagy része mezőzött a friss vetéseken, később tarlókon keresték az elszórt magvakat. Mi gyerekek sokszor meghajtottuk a falkákat és arra fogadtunk, hogy melyik galamb hova száll. Könnyű dolgom volt, hiszen ismertem a környékbeli gazdákat és tudtam, melyik milyen színváltozatot tart, mert a színek keveredésének elkerülésére mindenki ügyelt. Kovácsék vöröset, sárgát tartottak, Zlovszkiék feketéket, Polyusikék kékeket, de sorolhatnám, hisz nem volt tanya galamb nélkül.
Az első leckét a galambokról Kovács András bácsitól kaptam, aki a szemközti szomszédunk volt, iparos ember, a Rózenthal malom tulajdonos villanyszerelője. Tanyája istállópadlásán és az eresz alatt gyönyörű vörös és sárga strasszerek voltak. Az ötvenes évek elején már világos szembőrű vörösöket és sárgákat nevelt, de gyakran keltek tiszta rajzú, de kontyos változatok is. Kovács néni büszkélkedett a szép fiatalokkal, aminek jó nagy része jó pénzért eladásra került. Nagy keletje volt galambjaiknak. Nekünk akkor ún. polókár galambjaink voltak, és hogy nekem is legyen strasszerem, egy jó nagy testű vöröses-barna színű kiollóztam strasszer rajzra. András bácsi ezt meglátta és egy hét múlva megajándékozott egy tokos kis vörös strasszerral, amit kézzel tömtem és szájból itattam. Ez volt az első strasszerem, és azóta mindig van néhány darab. Több mint 50 név alatt sok galambfajta volt a galambházamban, de a strasszert nem szorította ki egy sem. Talán engem azok a meghitt esték, a sokszor éjszakába nyúló ketrec dresszúrák tesznek a legboldogabbá, amikor a fiataljaim néhány hét után parádésan beállnak, megereszkednek, homloktollaik nyugalmi állapotban még magasabb homlok- és fejvonalat mutatnak, nem beszélve a mélyen lekerekített alsó vonalról. Ez a különlegesen formálható alak, egyedi rajz bámulatos hatással van a tenyésztőjére.
Hányszor hozott már minket össze külföldön és belföldön e fajta varázsa. Ketrecek előtt az idő múlása észrevehetetlen. Sokszor mentem haza éjfél után fiatalember koromban, mert Medovarszki Pál padlásán vagy Csjernyik Lajos asztalos műhelyében dresszírozó ketrecek előtt értékeltük ígéretes galambjaikat. Ilyenkor kellett egy megértő feleség, aki ezt el is hitte. Mert amikor visszaemlékezem, tudom, hogy életem felejthetetlen pillanatai voltak ezek. Bücher Feri bácsi, Szucsu Trajan alacsony, szélesmellű vörösei sokszor bámulatba ejtettek. Arenz Hansi sárgáit és vörösfakó szalagosait nézve a temesvári garázsának bemutató ketrecei előtt, a vágytól repesve dideregtem egy éjfélbe nyúló téli estén, hogy valamit innen hazavihessek és vittem, mert ilyen jó szíve csak egy strasszertenyésztőnek lehet. Burger Franci csodálatos kovácsoltjai alakjukkal babonáztak meg. Horvát Hanzi, a temperamentumos, fantasztikus galambász, nagy szívű barát bemutatói ejtettek bámulatba. Ez volt Romániában a 70-es évek elején és még sok kedves felejthetetlen emlék, a szívélyes vendéglátás mindenütt, ahová csak benyitottam. A temerini emlékek, Swáger Józsi egyöntetű állomány vagy Tóth Ferenc hosszú temerini padlásának varázslatos sárga strasszerjei, aminek nagy része névre hallgatott, ezeket a neveket Jugoszláviaszerte ismerték, mert az utódok örökölték a szép tollat, a szép fejet, a vastag lábakat, a rövid erős csőrt. A körút mindig Pap F. Imrénél kezdődött és ott is ért véget. A vendégszeretet a vendéglátó családja körben mély nyomokat hagyott bennem és családomban. Fantasztikus galambházaiban mindig volt valami új, valami nagyon szép, valami olyan, amit csak nála láttam, és a szaporulat, hogy mindig volt eladó. Amikor kettesben értékeltük a galambokat, találkozott az ízlésünk, és mi kell még ahhoz, hogy az ember örüljön együtt a másik sikerének.

Posta János balmazújvárosi klubtársunk a következőképpen vall magáról és egyesületéről: "1960-bn kaptam Incze Imre bácsitól három pár strasszert és én azóta is strasszert tenyésztek és kiállításokra járok. Sokszor nem érdekel, hogy milyen díjat viszek haza, hanem az a fontos, hogy barátokkal találkozom a galambászok között. A strasszerklubnak alakulása óta tagja vagyok és remélem még sokáig az is leszek.
Egyesületünk 1960-ban alakult, alapító tagjaink között sokan voltak strasszeresek. Odaadásuk, tapasztalatuk is hozzájárult ahhoz, hogy mai tenyésztőink sikeresek a kiállításokon. Megérdemlik, hogy írjunk róluk. Alapító tagjaink, akik már nincsenek köztünk: Ádám József, Incze Imre, Kreszhli Ferenc, Tar János, Veres István, Kovács János, Zsupos Imre. Az élők, akik nem tagjai egyesületünknek: Lukács János és Miklós, Varga Miklós, Veres Lajos, Kiss Mihály. Végezetül nagy örömmel említem azokat nevét, akik ma vezető szerepet vállalva vezetik az egyesületet, és értékes galambjaikkal sikeresek: Béke György, Szilágyi István, Posta János és a fiatalok: Hűse János, Szarvas Zoltán, Borza László, Bereczki István. Egyesületünk három alkalommal rendezett Strasszerklub-kiállítást, amely sikeres volt és öregbítette lelkes tagságunk hírnevét.
Meg kell mg említenem két nagy nevet, két tanító mesterét: Dr. Török Istvánt és Pap Mihályt, ők debreceniek voltak, de sokat segítettek nekünk szakmai felkészítésünkben.

Kása István kocsordi tenyésztőtársunk így vall magáról: "A galambok szeretete már általános iskolás koromban kezdődött, amikor édesapám születésnapomra két pár szép strasszert ajándékozott. Kimondhatatlan örömmel gondoztam, tenyésztettem őket. Tanulmányaim miatt kisebb-nagyobb időszakra abba kellett hagynom a tenyésztést. Az utóbbi négy évben értem el olyan eredményeket, amelyek nagy örömet és újabb lendületet adtak a tenyésztéshez. Továbbra is sima kék strasszereket tenyésztek. További terveim a fajtát nagy szorgalommal, kitartással szakszerűen tenyészteni és új tenyésztőket beszervezni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy galambjaimmal további sikereket érje el."

Egy meglehetősen távoli határszéli faluból, Csanádpalotáról Kodrán Sándor barátunk írja a következő sorokat: "Mint a legtöbb tanyasi gyermek, én is hamar megismerkedtem a galambokkal, mert szüleim igen sok galambot tartottak. Első saját galambjaim gyönyörű hófehér ún. hazai csirkék voltak. 1951 nyarán édesapám megajándékozott egy pár kék és egy pár vörös strasszerrel, amit egy békéscsabai molnártól kapott, mivel katonatársak voltak. Később kerültek hozzám sárgák, feketék és fehér szalagos kékek. 1959-62 között sorkatona voltam, így az állományom szinte teljesen kipusztult. Később Makóra jártam a galambpiacra,, és így szerzett ismeretségek után 1963-tól egyesületi tag lettem, majd megnősültem és kezdtem összeszedni a galambokat. Hozzám került egy szép sárga tojó, de megfelelő hímet nem tudtam szerezni. 1963-ban a Galambjainkban egy hirdetésre felkerestem levélben egy tenyésztőt, aki postafordultával elküldött egy várakozáson felüli nagyon szép hímet. Ezt a tenyésztőt Kelemen Józsefnek hívták. Később személyesen is megismerkedtünk és egy életre szóló barátságot kötöttünk. Majd megismertem Fehér Ferencet és Kiss Sándort, akivel ma is tartom a kapcsolatot, remélem sokáig. A strasszer klubnak alakulása óta tagja vagyok. Az elmúlt 38 év alatt csak sárga strasszereket tenyésztek, és nagyon sok kedves barátot ismertem meg. Csala Sándor barátomon keresztül igen jó barátság fűz Hanz Arenzhez, Pap F. Imréhez, hogy csak néhányat említsek. Igen sok madaram került nem csak belföldi, de külföldi tenyésztőkhöz is. Kiállításokon való jó szereplésemet számos oklevél és emléktárgy bizonyítja. 1972 óta rendezek barátaimmal helyi kiállításokat, ahol további barátságok születnek, a régiek erősödnek. Örülök, hogy ezt a fajtát választottam."

Vajda János gazdálkodó Helváciáról röviden, lényegretörően fogalmaz, és ebben a pár sorban minden lényeges benne van: "Tanyán élő ember számára természetes az állatok szeretete, és amikor elérkezik az idő, az ember a saját útját kezdi járni. 1980-ban kezdtem a galambház építéséhez. Vettem, selejteztem, a kollégáktól tanultam. Végül gyermekkori kedvenceimnél - strasszeroknál kötöttem ki. Az elmúlt 20 év megtanította: minden tavasz, minden év új kihívás. Sok munka, odafigyelés, aggódás - tenni jót jól! Ebben áll a nagy titok....
Ezáltal barátokat szerezni emberben, állatban, ez a legnagyobb siker és öröm.

Kiss Sándor, aki maga volt a Srasszer Klub életre hívója és első vezetője, így vall önmagáról és a strasszer tenyésztésről: Családi örökség nálam a galambok szeretete, hisz Édesapám röpgalambjai között nőttem fel. A véletlen úgy hozta, iskolai tanítóm volt Ambrus Zoltán, aki 150-200 Magyar szarkát tenyésztett. Sokat segítettem padlásán, így jó néhány galambbal ajándékozott meg, amit Édesapám galambpadlása melletti kis részben helyeztem el. 1962-ben Kőbányára kerültem, ahol sok kedves galambásszal ismerkedtem meg, akik beszerveztek a B-10-es egyesülete. Új fejezet kezdődött el az életemben. Két ajánlóm, Paluska Mihály sárga strasszertenyésztő és Angeli Tibor fekete strasszertenyésztő, már ráéreztek, hogy strasszertenyésztő leszek. 1964 tavaszán 4 pár igen jó sárga strasszert vásárolta Paluska Mihálytól, ezt követően szorgalmasan jártam kiállításokra. Nagy hatással voltak rám Ferenczy Lajos, Angeli Tibor, Patek Károly, Paluska Mihály és Rácz Zoltán. Kiállításokon főleg a sárga strasszertenyésztőket kerestem. Fehér Ferenc, Kelemen József, Kodrán Sándor, Andrássy Ákos. Majd ellátogattam az ország egyik legnagyobb strasszertenyésztő bázisára Békéscsabán, ahol megismerkedtem Varga O. Pál, Zelenyánszky András, Csjernyik Lajos, Medovarszki Pál, Pribojszki Mihály, Ancsin István tenyésztőtársakkal, és rajtuk keresztül megnyílt az út a Temesvári és a Temerini strasszer klubok felé. Ennek eredményeként hosszú éveken keresztül váltakozó helyszínekkel klubkiállítások voltak megrendezve. 1971-ben beszereztem néhány fekete strasszert Patek Károly és Rácz Zoltán állományából, majd átvettem Angeli sporttárs jó típusú Rantzsch-féle feketékkel vegyített állományát. A tenyésztés mellett aktívan részt vettem a Szövetség életében, ezzel a strasszer klub is biztosabb háttérrel rendelkezett. Mint a Szövetség haszongalamb szakosztályának elnöke a fiatal strasszer klubot is szárnyaim alá vettem. Bíráló vizsgát tettem és sok nemzetközi kiállításon vettem részt. Az itthoni országos rendezvényeken több alkalommal kiállítás-rendezőként dolgoztam. A strasszerek meghatározzák galambász tevékenységemet, tenyésztek, bírálok, és eközben sok jó barátot találtam, akikkel felejthetetlen órákat töltöttem belföldön, külföldön egyaránt. Most, hogy még jobban megismertem e csodálatos fajta eredetét, egy pár eredeti morva strasszert szereztem be és tenyésztésükbe kezdetem, ami egy érdekes, új kihívásnak ígérkezik."

Csala Sándor makói tenyésztőtársunk első galambját 1954-ben kapta a legnagyobb makói purczli tenyésztőktől, és ettől kezdve a galambok hozzánőttek a szívéhez. "1962-ben dolgoztam egy háznál és a posták között láttam meg egy morva strasszerhez hasonló strasszer galambot. Ez idő tájt, de még korábban is volt már strasszertenyésztés Makón, híresek voltak Sz. Nagy Ferenc, B. Nagy és Raffai tenyésztőtársak, de ez a régi típus igazán fogott meg. Űbléptem a makói V-70-es egyesületbe, és bekerültem egy nemzetközi kapcsolatba, a Békéscsaba - Temerin - Temesvár által rendezett strasszer kiállításra. Megismerkedtem temesvári és temerini tenyésztőkkel, akiknek galambjai nagyon megtetszettek. Bürger Franc, Till Jozef, Arenz Hans, Horváth Hans Jugoszláviábaol, Pap F. Imre, Swager József, Tóth Ferenc, Füstös Ferenc galambjai tetszetek meg. A családokkal barátságok szövődtek, a barátságok átnyúltak az országhatárokon Ausztria, Németország felé, amik azóta csak erősödtek. Az udvar kedvencei a strasszerok lettek, amik évről évre mindig csak szebbek és meghatározzák mindennapi életünket, hisz igaz jó barátokat a strasszertenyésztők között lehet találni."

Arenz Hans németországi barátunk, aki Romániából, Temesvárról került Németországba és lett a sárga és vörös strasszerek nagy mestere a strasszerek hazájában, így emlékszik gyermekkorára:
"Az első pár galambomat 1946-ban első osztályos koromban kaptam nagyapámtól, ezek normál házi galambok voltak, egy fehér és egy fekete, majd később Perszem Nikitől kerültek hozzámegy sárga, kávészínű kovácsolt és kék fehér szalagos. Ezeket tenyésztettem, míg katona nem lettem, majd leszerelésem után 1962-ben beléptem a temesvári strasszeresek közé, mert Temesváron már ez idő tájt sok neves strasszertenyésztő volt. Wankó Wiliam, Lugos Bücher Franc, és vörös, sárga és fekete strasszereket kezdtem tenyészteni. 1963-ban új típusú strasszerek kerültek hozzám, amit Werth Johann felesége hozott be az NDK-ból, Rantzsch Eriktől. A galambokat egy budapesti kiállításon látták meg, amik nagyon megtetszettek. Rantzsch úrnak viszont Werthné teteszett meg, így egy mámoros estén Ranzsch úr rábólintott, hogy reggel vihetik a galambokat, ami meg is történt, a galambok Temesvárra kerültek. Hamarosan azonban jött a levél, hogy tévedés történt, nem azokat galambokat szánta Werthnének és kéri vissza. Egy év múlva a galambok visszakerültek és helyettük jöttek az újak, így a szaporulat és az új állatok egy komoly vörös állományt alapoztak meg Temesváron. Bizony-bizony a galambászok is szeretik a szépet és válaszút előtt nehezen döntenek, de a végén a galamb számít. Ez a kis történet, amit nekem is úgy meséltek. Most Németországban, Gregweisben élek és örülök, ha néha egy régi jó barátot, egy magyarországi galambászt üdvözölhetek. Amikor tudok, a magyarországi galambászok közé megyek, ahol nagyon jól érzem magam, a szép emlékek bearanyozzák az életemet."

Langó István kerekegyházi tenyésztőnk írja: "1960-ban keltették fel érdeklődésemet ezek a több színváltozatban pompázó nagytestű strasszer galambok, és elkezdtem tenyészteni őket, először kékeket, később feketéket, sárgákat tenyésztettem, majd vörös színűekkel próbálkoztam. Végül a vörös és a sárga színváltozat mellett döntöttem. Néhány akkori tenyésztő, akikre szívesen emlékszem: Berényi Sándor, Goroczi bácsi, Dékány bácsi, Gyurkó Zoli, Csorba Józsi, Könyves Laci bácsi, Kiss Feri bácsi, Nagy Karcsi bácsi. Sajnos már sokan eltávoztak közülük és neveik is feledésbe merültek. A 70. életévem felé járok és még igyekszem aktívan tevékenykedni a kerekegyházi egyesületben, és 40 év elteltével is örömmel, odaadással kísérem figyelemmel tenyészetem alakulását, hisz ez teszi színesebé nyugdíjas napjaimat."

Bicsák Károly Zalacsérről is fiatalon, 13 évesen kezdett galambászkodni, több fajtával is próbálkozott, közben strasszer galamb is került hozzá. Egy alkalommal az üres ketrecek feltöltésére behelyezte galambját és 89 pontra értékelték. A többi strasszerest kíváncsivá tette a kiállított galamb tulajdonosa, így elhatározta, hogy hozzá fog a tenyésztésükhöz, hogy jobb eredményt tudjon elérni. A munka nehéz volt és küzdelmes, a galambok beszerzése a dunántúli tájakon nem egyszerű. Felvette a klubbal a kapcsolatot, kisebb-nagyobb sikerrel szerzett be galambokat, hisz az eladónak az értékesítés a fontos.
"Szakirodalmat szereztem be és megtanultam, hogy milyen is a jó strasszer és voltak, akik önzetlenül segítettek, s elmagyarázták, hogy mik a legfontosabb ismérvek. Jelenleg azon dolgozom, hogy 2004 Januárjában Zalaegerszegen sikeres kiállítást rendezzünk, ahol legalább 300 darab strasszert szeretnénk bemutatni, szeretnénk minél több klubtársat is látni az Alföldről, hogy ezáltal a galambok beszerzése is egyszerűbb legyen. Szeretnénk egy külön dunántúli csoportot is kialakítani a klubon belül. Minden strasszer galambtenyésztőnek sok örömet, jó egészséget és sok szerencsét kívánok a jövőben"

Gellei Imre a különleges színváltozatok szerelmese, a klub egyik alapítója és vezetője, így emlékszik vissza 1973-ban írt cikkében:
"A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy fehér szalagos kék strasszert, összesen 6 darabot, 1959 őszén vásároltam Törökszentmiklóson egy Szécsi nevű idős tenyésztőtől. Az ezt követő évben még három-négy másik tenyésztőtől is vásároltam, ezek felhasználásával alakítottam ki a fehér szalagos kék strasszer törzsállományomat. A későbbiek folyamánegyes fehér szalagos kék törzsek egymás között párosítva pikkelyesedési hajlamos mutattak. A spontán mutációkból kiindulva, a szín öröklődés alapján később nagyon szép pikkelyeseket kaptam. A munkát folyatom, új színváltozatok előállításán dolgozom, eredményeim bíztatóak. Vérfrissítésre lenne szükségem, de csak jó galambokra, hogy a hosszú munka, amit elkezdtem, még előbb látványosabb eredményhez vezessen. Óriási kihívás számomra a különleges színek rögzítése, és e mellett a forma, az alak, a nagyság megtartása. Segítőkre, igazi társakra várok, akikkel megoszthatnám tapasztalataimat, és közös munkával nagyobb populációk fenntartása mellett, megfelelő szelekcióval tovább népszerűsíthetem e közismerten népszerű fajta különleges színváltozatait, újabb generációit."

Kovács Sándor dabasi tenyésztőt már az első kiállításon híressé tették az általa kiállított szép vörös strasszerek.
"Négy-öt éves lehettem, amikor galambokat kaptam. Az egyik házhoz befészkelték magukat morva strasszerek, és a barátaim, amikor a gazda házon kívül volt, összeszedték a fiókákat. Két egyhetes kisgalambot kaptam én is, amelyeket felneveltem. Olyan szelídek lettek, hogyha fütyültem nekik, a vállamra szálltak. Hogy tudjak komolyabb galambokat vásárolni, kijártam a határba anyarozst szedni. A nagy fekete szemű magokat, amelyekből gyógyszer készül, jó pénzért el tudtam adni. Ebből a pénzből vettem meg bátyám állományát és Bartha István bácsi legszebb galambjait. Volt, hogy ragadozók madaraimat, amit nagyon nehezen tudtam kiheverni. Bevonultam katonának, bányásznak mentem. Galambot csak akkor vettem újra, amikor megnősültem és házat vettem. Strasszereket vásároltam, de mindig a legjobb tenyésztőtől. Elsősorban a kecskeméti Csorba Józseftől. Volt rá példa, hogy a legszebb galambért tízszeres árat fizettem, mint mások az átlagosért. Életem első kiállításán színgyőztes vörös tojóm lett. A 70-es évektől Németországból hoztam be galambokat, voltak kékek és feketék is. 1983 óta kingeket is tenyésztek. 5 alkalommal jártam az USA-ban, utoljára 2002-ben, ahonnan folyamatosan szerzek be szebbnél szebb galambokat. Strasszerem jelenleg kevés van, de egy pár darab mindig lesz. Sokat köszönhetek nekik, elsősorban jó barátokat és hogy sok országba eljutottam.
Sok éves tapasztalatomat, amit megfogadásra ajánlok a fiataloknak, hogy mindig a legjobb tenyésztőtől érdemes vásárolni, mert ha egy közepes állományból megveszem a legjobbat, az csak gyengébbet fog hozni, mint ő, de ha egy jó állományból megveszem a legrosszabbat, az csak jobbat hozhat."

Pap F. Imre barátunk az az ember, aki túlfűtött lelkesedéssel küzd a fajta népszerűsítéséért már 50 éve, főleg Jugoszláviában, ahol vezéregyénisége a fajtának: nemzetközi bíráló. Sokat tett azért, hogy a jugoszláv szövetség felvételt nyert az európai szövetségbe. A jugoszláv szövetségben betöltött tisztségénél fogva, amikor csak tehette, kiállításokon - főleg Újvidéken és Zomboron - mindent megtett, hogy a strasszer kollekció kiemelt helyen, egysoros elhelyezéssel legyen bemutatva. Számtalan galambot importált és tovább tenyésztett. Rendezett, mintaszerű galambházaiban általában 50 költőpárral kezdi az évet, fekete, vörös és sárga színben, de tenyésztett igen jó minőségben kékeket is. Az idén töltötte be a 60. életévét, gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Legyen vendégünk kiállításainkon Magyarországon úgy, mint eddig a nehézségek ellenére, és sok sikert kívánunk a tervezett Európa strasszer kiállítási terveinek megvalósításához.

Török Sándor makói tenyésztőtársunk is gyermekkorában kezdte. Futballozni járt át a szomszéd tanyába költözött gazda gyermekeihez, amikor felfigyelt Döme bácsi szép galambjaira. Hamarosan vásárolt 3 pár fiatal kék strasszert, és ezek voltak a tanyavilág legszebb példányai elég sokáig. 1973-ban Makóra költözött, ahol megismerkedet Galgóczi Istvánnal, akinek akkor már nagyon szép galambjai voltak. Rajta kívül csak Csala Sándornál látott ilyeneket, a szép lengyel hiúzok mellett. Levelét így folytatja - "Nekem igazán a strasszerek között a feketék tetszettek, az első igazán szép példányokat Kiss Sándortól és Vidra Istvántól szereztem be, később Dr. Kovács Bélától és Lenhard Mihály temesvári tenyésztőtől vásároltam. Elkezdődött a strasszeres élet. Csala Sándor, Vastag Lajos, később Matuszka István is csatlakozott igen szép állománnyal, és bejártuk az országot, sőt külföldre is mentünk galambok után. Megismerkedtem Gál Józsival, akinek kék szalagosai tetszettek meg és vásároltam tőle. A Strasszer Klubban is sok jó barátra találtam, a martfűiek, a szentesiek, akikre felnézhetek, akik között sok élvonalbeli tenyésztő van. Mindig öröm tanulni olyanoktól, akik mögött nagy tenyésztői múlt van és évtizedek óta élvonalbeli tenyésztők, csak köszönettel tartozom nekik, hogy hozzájárultak szerény ismereteim és galambász élményeim gyarapításához."

"A galambászkodást 1957-ben kezdtem."- kezdi bemutatkozó sorait Kovács Péter martfűi tenyésztő. "Először posta galambokkal kezdtem, majd a 70-es évek elején beléptem a Strasszer Klubba, aminek nagyon örülök. A strasszer tenyésztése sok kudarccal és örömmel jár, mert igazán szép strasszert tenyészteni nehéz. A fáradozás megéri, mert ha sikerül, egy szép példány lesz a jutalom.
A fiatal tenyésztőknek azt ajánlom ne adják fel, újra és újra próbálkozzanak. Meg fogják látni, hogy érdemes tenyészteni strasszer galambokat.
Sok tenyésztőtársamnál jártam, és mindenkitől hallottam egy-két jó tanácsot és ebből tanultam. Vígh Ferenccel, Balázs Pállal, és Gál Józsival konzultáltunk sokat. Hogyan is kell kinéznie egy igazán jó strasszernek és milyen út a legcélravezetőbb.
Ajánlom minden tenyésztőtársamnak, látogassák egymást, mert így lehet a legtöbbet tanulni. Németországi tapasztalataimat is sokat jelentenek, mert a kitenyésztő ország kiállításai igen színvonalasak és az összehasonlítás nagyon fontos. Tudom, hogy hol állunk és merre kell még jobban elmozdulni és odafigyelni. Úgy érzem, hogy a mi galambjaink tollszerkezetileg már jobbak, a fejeken kell javítani és nagyon jók vagyunk."

Gál József bemutatkozása is úgy kezdődik, mint sokunké. "Amióta az eszemet tudom, a galambokkal kapcsolatban vagyok. Eleinte mint paraszt gyereknek a nehéz anyagi körülmények közepette, jól jött 3-4 fióka a család asztalára. 1970-ben Rákóczifalván jártam, és ott láttam nagytestű szép rajzos galambokat, amik nagyon megtetszettek. A tenyésztőt Vígh Ferencnek hívják, akivel később jó baráti viszonyba kerültem, a barátság a mai napig tart. Nagy tenyésztőnek tartom, mivel nagyon jó érzékkel nyúl a cseppvér-keresztezéshez és az ő tenyészetéből kerülnek ki évek óta a legjobb galambok. Az eltelt 34 év alatt sok örömt szereztek galambjaim. A Makói Tenyésztői Díj 2002-ben vagy sok kiváló galamb, ami a galambházamban született, mind örömmel tölt el. Ezúton köszönöm meg a bírálók munkáját, a klubtársaim elismerő szavait, és minden baráti közeledést, ami jólesik, hisz jóindulatú tenyésztőtársaimnak sokat köszönhetek és szívesen találkozok velük a klubon belül."

Vígh Ferenc egy földműves család hetedik gyermekeként ismerkedett a nehéz sorsú családok mindennapjaival. A galamb szeretete már gyermekkorában a családi háznál kezdődött, ami azóta is tart. "Első időben különböző fajtákat tartottam, meg postagalambokat. Leszerelésem után egy olyan munkahelyen dolgoztam, ahol voltak galambászok és ekkor kezdődött el igazán a galambtenyésztés 1963-ban, strasszer, mondain és lengyel hiúz fajtákkal. Az első strasszereket Száva Endre fogorvos úrtól vásároltam. Később kezdődtek a külföldi utak, persze galambvásárlással egybekötve. A Strasszer Klubnak alakulása óta tagja vagyok, 1970-ben tettem bírálói vizsgát és azóta tagja vagyok a bírálói testületnek. Nagyon sok belföldi és külföldi kiállításon vettem részt, igen komoly eredményekkel. A legtöbb galambász barátom is tagja e klubnak. Csala Sándor, Kovács Péter, Gál József és az egész tagság , ahol nagyon jól érzem magam minden találkozáskor, és szeretnék még sokáig köztük lenni és sok szép strasszer galambot tenyészteni saját magam és mások örömére.

Balázs Pál is régen, 1960 óta tenyészt strasszer galambokat. "Volt egy kis törés, amikor szolnoki lakos lettem. Az első galambokat még Cibakházán szereztem be Rab Jánostól, ezek pikkelyesek és sárga fakók voltak. A különleges színváltozatok még mindig nagyon vonzanak. Vannak ezüst szalagosak és szalag nélküliek is. Amióta Rákóczifalvára költöztem - ennek már 15 éve - azóta új típusú strasszereket ismertem meg. Környezetemben jó tenyésztők vannak, és jó barátok, akikkel érdemes együtt dolgozni. A szép alak, rajz és a színek, ez tölti ki szabadidőmet, és a kiállítás, az újabb sikerek egy-egy színnel, ez ad lendületet és újabb kihívást az elkövetkező kiállításig, találkozásig. Köszönöm a segítséget klubtársaimnak és a bírálatokat a bírálóknak."

Hűse János bemutatkozó sorai: "Balmazújvárosi vagyok, a galambszeretetet édesapámtól örököltem. A lakásunk körül mindig voltak galambok. A 90-es évek elején határoztam el, hogy a galambtenyésztéssel szervezett formában is megpróbálkozom. Egy véletlen egybeesés útján találkoztam Béke Gyuri barátommal. Beszélgetésünk során szóba került a galambászat. Meghívott a tenyészetét megtekinteni, ami nekem akkor nagyon megtetszett. Így ismertem meg a vörös strasszert. Sporttársi áron tenyészgalambokat vásáro,ltam tőle, amivel saját ízlésem szerint kezdtem dolgozni. Ezek a galambok alkotják jelenlegi állományom alapjait. Bíztatására beléptem a helyi egyesületbe, majd később a Strasszer Fajtaklubba is. 1997-ben nagy élmény volt számomra, hogy részt vehettem a Németországi Strasszer Klub kiállításán rutinos tenyésztők (Szakállos Jenő, Bereczki István, Béke György) társaságában, akik hasznos információkkal segítettek a későbbiekben is. Napjainkban már állományomat szinte csak saját tenyésztésű galambok alkotják. Madaraimmal rendszeres résztvevője vagyok a közeli kiállításoknak, valamint a Fajtaklub rendezvényeinek. Tenyésztési irányvonalamat igyekszem a német standard feltételeihez igazítani."

Knapcsek Lajos, klubunk elnöke röviden így ír magáról:
"1964- évtől foglalkozom galambtenyésztéssel. 1970-től simakék strasszer galambjaim vannak, rendszeresen részt veszek kiállításokon. 1990-ben volt a legsikeresebb évem, amikor a Makói Klubkiállításon a német bírálok kettő simakék galambomat is kitűnő minősítésben részesítették.
1994-től vagyok a klub elnöke, a 80-as évek közepétől bíráló vagyok. Szívesen dolgozom a klub elnökségében, a Strasszer Klubban és a Gyomaendrődi Egyesületben."

Izsó József, a nagy mesélő, akinek tenyésztői múltja sokban hasonlít valamennyiünkéhez, de az ő stílusában leírva ez önálló kisregénynek is beillik.
Édesapja gyomai tanyáján ismerkedett először a strasszer galambokkal. Az istállópadlás szép tágas volt és ott fekete, kék és vörös strasszerek külön voltak elhelyezve. Erről a helyről Józsit nehezen lehetett lecsalni. A másik indíttatás az iskola tanítója, Juhász Béla szép nagy lábtollú fehér magyar óriásai voltak. Édesapja ezután vásárolt is belőlük egy párat. Később Gyomára költöztek és az első időben nagyapai segítséggel istállóban helyezték el a kedvenceket, majd elkészült a galambház 1963-ban, ahol azóta is nagy szeretettel tenyészt fekete és sárga strasszereket és fehér magyar óriásokat. Az első feketét Makra Károlytól, a sárgákat Endrődről Uhrin Bélától vásárolta és lassan bejárta a környék kiállításait, és kiállítási példányokat vásárolt Medovarszki Páltól.Sokat barátkozott Csjernyik Lajossal, így lassan fejlődött az állomány kiállítási szintre. 1980-ban belépett a helyi 243. sz. egyesületbe, és szervezetten tenyésztett egyre több galambot. Az országot járva elkerült Kajdacsra, ahol megismerkedett a Kovács testvérekkel, itt élete eddigi legszebb galambjait látta meg. Barátság szövődött és nagyon szép feketéket vásárolt. Négy év múlva megismerkedett Nagy Dónyi Gáborral, akiben igazi galambászbarátra talált, és mint embert is megkedvelte. A strasszeresek között a felsoroltakon kívül sok jó barátra talált, és nagyon szeret köztük lenni, velük beszélgetni. Sok ismert nevet felsorolva azzal fejezi be a levelét, hogy nagyon jó velük lenni, velük galambászkodni, és minden strasszer fajtát szerető embernek a legjobbakat kívánja tiszta szívből.

Dr. Kovács Béla bemutatkozó sorai: "A galambok iránti érdeklődést, a galambok szeretetét Édesapámtól örököltem. Gyermekkoromban több fajta galamb is volt a tenyészetben. Az első Strasszer galambjaimat anyai nagybátyám vásárolta nekem (1 pár fekete, 1 pár vörös) egy Bottyánszki Mihály nevű tolnai tenyésztőtől 1947-ben. Az említett több fajta közül a Strasszer lett a kedvenc fajtám a mai napig is.
A hatvanas években az ország nevesebb Strasszer-tenyésztőivel kapcsolatba kerültem, és az intenzívebb foglalkozást a fajtával ettől számítom. Németországból az első pár fekete Strasszert 1966. szeptember 30-án hoztam (Hasn Schneider Frankfurt - Rödelheimi tenyésztőtől).
Az elmúlt 38 évben nagyon sok kedves tenyésztővel tudtam baráti kapcsolatot kialakítani Németországban. Nekik nagyon sokat köszönhetek, hogy az állományom ilyen színvonalat ért el."

Kovács Laci - a kajdacsi! "A galambászatba beleszülettem, mert galambok mindig voltak a háznál. A galambok iránti szeretetet Édesapánktól örököltük, neki szinte minden fajta tetszett, csak szép galamb legyen. Bátyám és én a Strasszerek irányába szakosodtunk.
A 60-as évek elején már egyesületen keresztül madarásztunk, és egyre jobban kinyílt az országon belüli ismeretségi kör. 1966 nyarán vettem egy nagyon komoly 63-as fekete Strasszert Dombóváron, Kővári Sanyi bácsitól. A tőle kapott galambok gyűrűit még a mai napig őrzöm. 1977-ben jutottam el először Németországba. Azóta is rendszeresen látogatom az ott megismert tenyésztőket, akik közül sajnos az idő múlásával már sokan nincsenek az élők sorában. Nagyon sok jó tenyésztőt felkerestünk akik jó galambot adtak, a nevüket fel kell sorolni, mert megérdemlik: Spitzenfeil R., Erras R., Redel H., Bech B., Schlittenbauer R., Brendel F., Arenz H., Zarte P., Metzner H.
Szerintem ilyen hobbi, mint a galambászat nem sok van, ahol ennyiféle és foglalkozású ember, de egy közös hobbiért mit meg nem tesz, időt és anyagiakat nem nézve. Úgy érzem, hogy hosszú időn keresztül a mai napig töretlenül és a galambok iránti szeretettel folytatom tenyésztői munkámat, mely meghozta eredményét.

2004

^^^^ fel ^^^^